Vér : aranyvérű Kor : 16 Csillagjegy : Skorpió Státusz : 6. évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : Barátnőt keresek Karakterlap : Kukucs! Zene : Katt!
Kedd Jún. 16, 2015 2:40 pm
Maisie & Rossi
”Csak egy beszélgetés”
Ismét volt egy kis szabadidőm. Péntek délután van,i lyenkor nem szoktam semmit tanulni, csak kipihenem a hét fáradalmait. Rávettem magam, hogy a szüleimnek is írjak pár sort, hogy hogyan megy az iskolában a sorom. Megebédeltem és a kedvenc kis zugom felé vettem az irányt. Ez a kedvenc ablakomnál lévő pad volt, ahol olvasgatni szoktam. Egyedül. Mindig egyedül voltam, soha nem tudtam beilleszkedni a mardekárosok közé. Nem piszkáltak, meg semmi, inkább úgy fogalmaznék, hogy levegőnek nézzük egymást. A többi, más házbeli diákokkal sokkal jobban kijöttem. Néha akár még beszélgettem is jó párral. Mind közül természetesen Leon vitte a prímet, akivel még talán barátoknak is nevezhetném magunkat. Talán vele beszélgettem a legtöbbet, pedig néha nagyon fárasztó tudott lenni. Tehát erőteljesen igyekeztem a szokásos helyem felé, már csak egy sarok választott el, amikor hirtelen beleütköztem valakibe. Az illető megtántorodott, én pedig reflexszerűen elkaptam a karját. Csak akkor pillantottam fel, amikor már ő is biztos talpon állt. Előttem egy hollóhátas évfolyamtársam állt, ha jól sejtettem nem más, mint Maisie. Nem volt nehéz felismerni szőke hajáról és rikító kék szemeiről. Meg persze az egyedi stílusáról. Hozzám is eljutnak ilyen információk, pedig még barátaim sincsenek. Meredten álltam előtte, egy szót sem tudtam kinyögni.
Megjegyzés:-
Maisie Beverly
Vér : félvér Kor : 16 Csillagjegy : Rák Státusz : hatodik évfolyamos diák Ház : Hollóhát Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : forever alone Karakterlap : Broken Zene : Missing You Old Scars/Future Hearts
Kedd Jún. 16, 2015 3:39 pm
Rossi & Maisie
A bagolyházból jöttem visszafelé, Micknek írtam levelet, hogy a következő roxmortsi hétvégén találkozzunk. Az előző kimaradt, most pedig már határozottan hiányoltam őt. Szinte soha nem telt el úgy több mint két-három hét, hogy ne láttuk volna egymást, és az a rövid idő is kész kínszenvedés volt. Teljesen hozzá voltam nőve, el sem tudtam volna képzelni az életemet nélküle, a mindennapi találkozásokat pedig nagyon is hiányoltam. Gyors léptekkel haladtam a folyosón, minél hamarabb fent akartam lenni a hálótermemben az éppen elkezdett Guardians of the Galaxy képregényemmel. Sosem szerettem a folyosón lenni, túl... nagy volt. És ekkor mentem neki valakinek. Normális esetben az sem érdekelt volna, ha elesek. Egyszerűen felálltam volna és mentem volna tovább, mintha mi sem történt volna, persze teljesen vörös arccal, hogy hülyét csináltam magamból. De nem. Ugyanis megfogta a karomat. Hozzám ért. Semmivel nem lehetett jobban kiborítani mint azzal, ha valaki kéretlenül és figyelmeztetés nélkül megpróbált hozzám érni. Teljesen ledermedtem, egy hangot sem bírtam kipréselni magamból. Mintha megrázott volna az áram, úgy álltam ott előtte és meredtem magam elé.
Vér : aranyvérű Kor : 16 Csillagjegy : Skorpió Státusz : 6. évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : Barátnőt keresek Karakterlap : Kukucs! Zene : Katt!
Pént. Jún. 19, 2015 12:20 pm
Maisie & Rossi
“Csak egy beszélgetés”
Még mindig döbbent arcot vágtam. Ahogy felpillantottam és megkerestem az arcát, rá kellett jönnöm, hogy ő sincsen a helyzet magaslatán. Éreztem, hogy a fejem búbjáig elvörösödök. Kívülről és belülről nézve is nagyon kínos helyzet volt. A fejéről lepillantottam a karjára és a kezem még mindig az alkarján volt. Villámcsapásszerűen elrántottam onnan. A tenyerem izzadni kezdett. - Öhm..bocsánat. Nem direkt volt. - mindössze ennyi tudtam kinyögni. Nem a legjobb mondat, azt elismerem. Én sem szerettem, ha hozzámértek, de mégsem hagyhattam, hogy elessen. Az nem lett volna lovagias. Ezzel az egésszel persze újabb pletykákat indítanak el rólunk. Azt pedig végképp nem akartam. Egyik lábamról a másikra álltam, nem igazán tudtam, hogy kell egy ilyen kínos helyzetet kezelni. Soha nem is tudtam. Kerültem az embereket, kerültem a ciki szituációkat. Nem hiába. Mindig egyedül voltam és hogy őszinte legyek, nem is vágyom másra. Ha valamikor lehetőségem lenne rá újrakezdeni az életemet, akkor sem tennék másként. Csak egy kis változtatással. Szerető és gondoskodó szülőket szeretnék. Akik legalább egy fikarcnyit is foglalkoznának velem. De rám más élet vár. Szülőkkel vagy azok nélkül. - Egyébként Alexandros Ramsay vagyok. Te pedig Maisie Beverly, ha jól sejtem? - próbálkoztam egy kis mosollyal. - Nincs kedved leülni valahova?
Megjegyzés: -
Maisie Beverly
Vér : félvér Kor : 16 Csillagjegy : Rák Státusz : hatodik évfolyamos diák Ház : Hollóhát Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : forever alone Karakterlap : Broken Zene : Missing You Old Scars/Future Hearts
Pént. Júl. 03, 2015 12:49 am
Rossi & Maisie
A karomra pillantottam. Tudatában voltam, hogy már nem fogja, de még mindig, mintha éreztem volna a kezét a karomon, vagy a helyét, ahol elengedett. Teljesen lefagyasztott, már ezzel a kis mozdulattal, nem egyszerűen nem bírtam hozzászokni. Az egész rohadt földkeregségen három olyan ember volt, akinek megengedtem, hogy hozzámérjen. És azok közül az egyik sem ő volt, akármilyen meglepő is a helyzet. - Semmi baj -makogtam, amikor leesett, hogy hozzám szólt és azt is felfogtam, hogy mit mondott. El akartam tűzni onnan minél hamarabb, nem bírtam ki. De nem tudtam, mert megint megszólalt. Igen, tudtam ki ő. Attól még, hogy senkivel nem beszéltem, tisztában voltam az osztálytársam neveivel. -Ne...nem tudom. Sietek... -Ez nem volt igaz. De ha akartam volna sem mertem volna igennel válaszolni. Képtelen voltam rá, a szó legszorosabb értelmében.
Kezdőlap 
