Vérem

Félvér. Amúgy AB+

Édesapám, Cillian Montgomery

A Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatalában dolgozik már hosszú évek óta, megszállottan rajong a mugli holmikért.  Gyerekkoromban mindig a legmeglepőbb dolgokkal állított haza, így nem egyszer összetűzésbe keveredtünk egy-egy megbűvölt kávéfőzővel, turmixgéppel és miegymással. Mindig is jó kapcsolatunk volt, nem olyan elválaszthatatlan apa-fia páros, de azért világ életünkben jól kijöttünk egymással.

Édesanyám, Clara Montgomery

Azt mondják, ha nem férfi lennék, kiköpött anyám lennék. A Wizengamot tagja, így munkánk során nem egyszer találkozunk, ez kissé kellemetlen tud lenni. Mikor elköltöztem otthonról, képes volt minden kis apróság miatt megkeresni, csak hogy lásson. Ez eleinte nagyon zavart, de utána hozzászoktam, mostanra pedig Merlinkének hála letett erről a remek időtöltéséről. Kedvenc elfoglaltságunk, hogy más ügyvédeket és ügyészeket szidunk hosszadalmasan, hatalmas átéléssel – és nyilván mérhetetlen egyetértésben.

Nővérem, Emma Montgomery

A legjobb nővér volt a világon, nála jobbat nem is kívánhattam volna. Rengeteget vitatkoztunk gyerekkorunkban, de ennek ellenére mindig számíthattam rá, ha a segítségére szorultam. Nem egyszer előfordult, hogy kettesben mentünk el bulizni, elkísértem vásárolgatni és én voltam az első, aki megtudta, hogy terhes. Három éve halt meg a férjével együtt, Voldemort uralma alatt, egy utcai zavargásban. Sosem fájt még semmisem annyira, mint az ő elvesztése. Azóta én nevelem a lányát, Maisie-t.

Exfeleségem, Florette

Elmesélhetném a sablonos sztorit, hogy a Roxfortban vagy a Morganán ismerkedtünk meg és szerelem volt első látásra, de nem éppen így történt. Egy szilveszteri bulin kerültünk közelebb egymáshoz – túl közel -, ami után még találkoztunk párszor, mire rádöbbentünk, hogy ebből akár lehetne is valami. Talán éppen azért alakult ilyen harmonikusan a kapcsolatunk, mert sosem terveztünk semmit előre, sosem akartuk elkomolykodni a dolgot. Annyi biztos, hogy nem egy mindennapi csaj és éppen ezért imádtam annyira. Munkáját tekintve… nos… mindenféle bútort, meg kacatot tervez, elég megosztóak a kis alkotásai. Én imádom őket, de ízlések és pofonok, ugyebár. Hat éve váltunk el, viszonylag békés keretek között. Eleinte nagyon nehezen viseltem, hogy mást talált helyettem, de mostanra már teljesen túlléptem a dolgon és remélem, hogy boldogok lesznek együtt. Ő neveli a gyerekeinket, de akkor láthatom őket, amikor csak szeretném.

Leányom, Faith Montgomery

Tizenöt éves, a háza kviddics csapatának üdvöskéje. Nem tudom, honnan ered a sportok iránti rajongása és a tehetsége, mert én világ életemben két ballábas voltam, akárcsak az anyja. Ő viszont nagyon jól játszik, nem lepődnék meg, ha később fényes kviddics karriert futna be. De ha mégsem, akkor is rengeteg ajtó várja még tárva-nyitva, ugyanis elég jók a tanulmányi eredményei. Az anyjával él.

Fiam, Phillip

Tizenhárom éves, akárcsak az ikertestvére, Adeline. Hihetetlen kölyök, már kisebb korában sem volt éppen mindennapi. Lenaval saját nyelvet találtak ki, így a legtöbb esetben fogalmunk sem volt róla, miről társalognak ilyen elmélyülten. Okos gyerek, igyekszik is a tanulással, de a diszlexiája miatt komoly segítségre szorul. Az anyjával él.

Leányom, Adeline

Tizenhárom éves, Phillip ikertestvére. Talán ő a legproblémásabb az összes gyerekem közül, hacsak nem számolom bele Maisie-t is. Az elmúlt egy évben olyan pimasszá és nemtörődömmé vált, hogy olykor csak fogom a fejem döbbenetemben. Nem győzök válaszolni a tanáraitól kapott levelekre, melyek szerint Lena már megint összeverekedett valakivel vagy tiszteletlen volt valamelyik tanárával. Fogalmam sincs, mit kezdjek vele, a fegyelmezés sosem volt az erősségem. Az anyjával él, de ennek ellenére úgy érzem, nekem is ki kéne vennem a részem a neveléséből.

Unokahúgom, Maisie

A nővérem, Emma tizenhat éves lánya. Három éve veszítette el az anyját, azóta én nevelem. Alapvetően jó kapcsolatunk van, és azt hiszem, sok mindent megoszt velem, de így is rengeteg problémám van vele. A tanulmányi eredményei leromlottak, nincsenek barátai az iskolában és folyton sikerül bajba keverednie. Mindezt tetőzi a nagyjából fél éve felismert anorexiája. Talán az én hibám, hogy nem vettem észre időben, gyötör miatta a bűntudat. Próbálok minél több időt vele tölteni, de ez nem is olyan egyszerű, mint azt gondolná az ember. Hiába próbálok segíteni neki, ő nem hagyja. Örülnék, ha valamivel megkönnyíthetném a dolgát.

Volt anyósom, Petula

Ó, a drága Petula nagyi… Hiába szorgalmaztam minden adandó alkalommal a feleségemnek, hogy esetleg beadhatnánk valahova a nagyit, ő foggal-körömmel ragaszkodott hozzá, hogy márpedig nálunk marad. Ezzel nem is lenne probléma, ha egy kedves, szeretnivaló nyolcvanéves néniről beszélnénk. Csak a helyzet az, hogy az anyósom egy igazi hárpia, amire a kor és a szenilitás csak rátett egy lapáttal. Mindenféle koholt vádakat vág a fejemhez, amikor csak teheti és nem fogja fel, hogy a rühes fekete macskája nem jöhet be a házba. Mindennek a teteje, nem is, a kupolája, mikor néhanapján megörvendeztet minket valamilyen gasztronómiai remekművével… Még szerencse, hogy mostanában csak a kötelező családi eseményeken találkozom vele.

Mottóm

A legjobb orvosok: dr. Megelégedés, dr. Higgadtság és dr. Vidámság.

Amortentiám

tejeskávé, eper

Különös jellegzetességem

Minden tárgyalásra magammal viszek egy plüsselefántot, ez a kabalám. Sokan nevetségesnek tartják, de én tudom, hogy szerencsét hoz.

Ami megnyugtat

A kabaláim

Ami boldoggá tesz

Pozitív embernek gondolom magam, így a legapróbb dolgok is képesek mosolyt csalni az arcomra. Egy szivárvány az eső után, találkozás egy régi baráttal, pihenés egy jó könyv és egy tányér süti mellett… Egyszóval engem nem nehéz boldoggá tenni.

Ami bosszant

Az olyan emberek, akik többre tartják magukat másoknál. Mikor a szemembe spriccel a citrom.

Ahol jól érzem magam

Nálam ez nem helyfüggő. De utálom a hideget, nagyon fázós vagyok.

Hobbim

kirakózás, főzés, elefántos dísztárgyak gyűjtése

Rossz szokásaim

Én magam is egy rossz szokás vagyok.

Titkaim

Jogomban áll hallgatni, minden, amit mondok, felhasználható ellenem a bíróságon.

Legnagyobb félelmem

háború

Ami nélkül nem tudnék élni

béke

A családom nekem

Sajnos nem él velem, de továbbra is ők a mindeneim.

Ha én nem lennék

Egyesek talán még mindig az Azkabanban rohadnának…

Amit rólam beszélnek

Tisztára fogyatékosnak tartanak, de ez engem csak mulattat. Mások pedig a fejemet vennék bizonyos megnyert tárgyalásaim miatt.

Amit szeretek magamban

Az örökös optimizmusomat és a jókedvemet. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem maradnék szinte minden helyzetben ilyen vidám és derűlátó, a mai rideg világban nem élném túl enélkül. Könnyen átragasztom másokra is a jókedvem, már akik hagyják. Akik nem, azokat többnyire csak felidegesítem és elkönyvelnem sültbolondnak, ami talán nem is olyan kedvezőtlen számomra. Sokan teljesen hülyének tartanak, így amíg nem keverednek mellém a bíróságon, nem is vesznek komolyan. Utána pedig csak néznek nagyokat… Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jól vág az eszem és tájékozott vagyok a nagyvilág dolgait illetően, nyitott vagyok minden új dologra, de nem zárkózom el a régi tradícióktól sem. Azt gondolom, hogy meg kell találni az arany középutat a radikális újítások és a földhözragadt konzervativizmus között. Ha már így belementem a politikába, akkor azt sem szeretném kihagyni, hogy hiszek az emberek egyenlőségében és az erőszak szükségtelenségében. Nem hiszem, hogy az utálkozás és a háború bármit is megoldana, azért vagyunk emberek, hogy békésen és intelligens lények módjára meg tudjuk oldani a problémáinkat. Még az állatok sem gyilkolják le egymást esztelenül, csak mert az egyik kutya zsemleszínű, a másik meg fekete… Csak mi vagyunk ilyenek. Én nem félek kifejezni a véleményemet ezzel kapcsolatban, és a gyerekeimet is erre nevelem. Valójában minden helyzetben hidegen hagy mások véleménye, amíg én elégedett vagyok magammal, addig nem foglalkozom másokkal. A boldog élet kulcsa az önmagunkba vetett hit és elégedettség, és nálam mindkettő jelen van.

Amit utálok magamban

Próbálok szeretettel fordulni az emberek felé, de ez sokak esetében nem jön össze. Nem vagyok a nyílt konfrontáció és a hatalmas viták híve. Így akiket nem tartok semmire, vagy esetleg még rühellem is őket, azoknak mosolyogva bólogatok és elhitetem velük, hogy nagyszerű emberek, gondolatban pedig végigtörlöm velük a Mágiaügyi Minisztérium csillogó-villogó padlóját.
Sokszor illettek már azzal a váddal, hogy semmit sem veszek komolyan, és sajnos erre nem tudok rácáfolni. Amint kínos szituációba kerülök, azonnal valami idióta poénnal próbálom kihúzni magamat a kalamajkából, ahelyett, hogy komolyan elgondolkodnék. Hajlamos vagyok elbagatellizálni a problémákat, még akkor is, ha látom mekkora a baj. Akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy homokba dugom a fejem, csak hogy ne kelljen látnom a valóságot. Gyerekes tulajdonság – van még egy csomó ilyen - , de nem tudok tenni ellene.
A magánéletemben igyekszem egyenes emberként viselkedni, de a munkám során ez már a legkevésbé sem igaz rám. Bármilyen eszközt bevetek az ügyfeleim érdekében, ameddig az nem ütközik törvénybe. Talán ez mások szemében pozitív tulajdonság, de én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez valójában patkányság. De valamiből nekem is meg kell élnem, márpedig én szeretem a kényelmet, nagyon is. A jó életkörülményeket pedig csak pénzzel lehet biztosítani, nem igaz? Nem vagyok anyagias, én legalábbis így látom, de a komfortzónámból és az igényeimből nem vagyok hajlandó lejjebb adni. Nehezen kötök kompromisszumot és gyakran nem veszem észre, hogy él rajtam kívül más is ezen a bolygón. Talán ezért nem vagyok sikeres a hosszútávú kapcsolatokban…
Mellesleg nagyon babonás vagyok

Kinézetem

Közepesen magas vagyok, szerintem pont ideális. Enyhén hullámos barna hajam és kék szemem van, semmi jellegzetes nincs egyikben sem. A munkám megköveteli, hogy elegánsan öltözködjek, de a hétköznapokon a kényelmet preferálom. Rajongok a színes zoknikért.

Múltam

A gyerekkoromról semmi különlegeset nem tudok mondani. Szeretetben nőttem fel, a szüleim törődtek velem és igyekeztek jó embert faragni belőlem, ami hellyel-közzel sikerült is nekik. Az egyetlen hatalmas sérelmem velük szemben az volt, hogy nem lehetett kutyám. Ezt elég sokáig nem tudtam kiheverni, de ennél nagyobb tragédia ne is legyen az életemben. Ahogy az lenni szokott, tizenegy évesen megkaptam a levelemet a Roxfortból és már az első évben megtaláltam a későbbi legjobb barátomat, Caradoc Dearborn-t. Elválaszthatatlan cimborák lettünk, mindenki hatalmas bánatára, ugyanis a „Jimjam-Caribaba” duó nem aratott osztatlan sikert a társaságokban, kevesen bírtak elviselni minket. Kivéve persze a lányokat, ők nagyon szerettek minket, de ez már egy másik történet…
Az iskolát kitűnő eredményekkel végeztem el, a tanulás számomra nem volt teher és könnyen is ment. A tanáraim kedveltek és tudták, hogy sokra fogom vinni, amiben igazuk is lett. Nem volt kérdéses, hogy felvesznek majd a Plumonbea Jogi szakjára, amit szintén elég jó átlaggal fejeztem be. A második évemben ismerkedtem meg a későbbi feleségemmel, Florival, akivel rá egy évre megszületett az első lányunk. Sokáig békésen megvoltunk egymás mellett, hat évvel ezelőtt váltunk el, mikor ő beleszeretett egy másik férfibe, akivel azóta is együtt él. Eleinte nagyon rosszul viseltem a válásunkat és a gyerekeim hiányát, de végül túltettem magam rajta és azóta mondhatni baráti a viszonyunk az exfeleségemmel. Az elmúlt hat évben nem volt sok komoly kapcsolatom és egyhamar nem is tervezem újból elkötelezni magam, egész jó ez a szabadság.
Miután kikerültem a Plumonbea-ről a nagybetűs életbe, azonnal munkához láttam és igyekeztem feljebb tornázni magam a jogi szakma szamárlétráján. A pitiáner ügyeket egyre nagyobbak követték, és hamarosan a kollégáim is rádöbbentek, hogy konkurenciába botlottak. Az évek során egyre befolyásosabb emberek kerestek fel, mostanra pedig elmondhatom magamról, hogy az angol elit, a varázstársadalom krémjének érdekeit képviselhetem a bíróságon. Hogy valóban ártatlanok-e, azt nem az én tisztem eldönteni. Fél évvel ezelőtt az én segítségemmel kerültek ki az Azkabanból az egykor elítélt halálfalók, ezért sokan pokolra kívánnak. Pedig én csak a dolgomat végeztem…
Három éve, Voldemort rémuralma alatt a nővérem, Emma életét vesztette a férjével együtt egy nagyobb zavargás során. A lányuk, Maisie hozzám került és azóta én nevelem, egészen jól megvagyunk kettesben. Sok vele a baj, de én nem érzem terhesnek a jelenlétét, örülök, hogy nem kell egyedül élnem. Különben is, tartozom ennyivel Emmának, ő is megtette volna fordított helyzetben.
Nagyjából ennyi lenne az életem dióhéjban. Szerintem teljesen átlagos múltat tudhatok magam mögött és ez így van rendjén. Szeretném, ha a jövőben sem billente ki semmi ebből a kényelmes idillből.

Ha újrakezdhetném

Miért is kezdeném újra?

Ha egy napig bármit tehetnék

Bemennék pizsamában a bíróságra, csak hogy meglássam, ki hogyan reagálna.

Ha kitörne a háború

Nagyon megrémülnék. Nem vagyok az erőszak híve.

Ha meghalnék

Nem is tudom… Miért gondolkodnék ilyen végérvényes dolgokon?

Playby: Jude Law