Vérem

Aranyvérűnek születtem.

Édesapám, Morris Theofil Greengrass

- Miért? - kérdezte a háromévesforma szőke kislány.
- Hogyhogy miért?!
- De apa, miért? - Várakozva pillantott az apjára, azt remélve, talán választ kap a kérdésére.
- Egy lány soha nem kérdezi, hogy miért. Tedd, amit mondok, és ne kérdezz!
- Jó - válaszolta a kislány beletörődve. - De...miért? - pillantott fel mégis kérdőn, bátortalanul, tartva apja dühétől. Nem értette, miért nem tehet fel kérdéseket. Nem akart rosszat velük... Csak meg akarta érteni, mit miért kell megtennie.
- Azt mondtam, engedelmeskedj!
A kislány megriadt a fölé magasodó férfi felemelt hangjától. Lehajtotta a fejét, és térdét átfogva összekuporodott a padlón.
- Nem azért teszünk meg dolgokat az életben, mert valami jutalmat várunk érte. Azért tesszük meg őket, hogy eleget tegyünk a kötelezettségeinknek. Ha felszólítalak valamire, ne érdekeljen, miért tettem. Engedelmeskedj szó nélkül, mert az a kötelességed. Nem szívességet teszel nekem, ha hallgatsz rám, hanem lerovod a tartozásodat azért, hogy eltartalak. Amíg az én pénzemből élsz, azt teszed, amit én mondok. Ne legyenek önálló gondolataid, azok csak rosszak lehetnek. Nem véletlenül követjük ugyanazokat az elveket évszázadok óta. Azok a helyesek. Ne hidd, hogy te okosabbakat tudsz kitalálni, mert nem tudsz! Ne gondolkodj, hanem elfogadj! Ez a kötelességed!
A lány bólogatott, pedig valójában nem értette. Nem értett semmit. Nem értett semmit, mert soha, semmilyen kérdésére nem kapott választ.
- Jól figyelj arra, amit most mondani fogok!
A kislány egyre kisebbre húzta össze magát, félve apja halk, fenyegető hangjától. Megszeppenten pislogott az elé guggoló férfire.
- Tudod, miért születik lány egy családba?
A kislány megrázta a fejét.
- Azért, hogy a család érdekeit szolgáló házasságot kössön. Semmi másért.
A lány bólintott, de ennek a mondatnak sem értette a lényegét.
- Azt hiszed, nagyon szeretünk, Ophelia? Nem, ez nem igaz. De büszkék akarunk lenni rád. Ehhez viszont az kell, hogy ennek megfelelően viselkedj. Menni fog?
A kislány hevesen bólogatott. Nagyon szerette volna, hogy a szülei büszkék legyenek rá. Azt is akarta, hogy szeressék. Nagyon szeressék.

Sosem voltak rám büszkék a szüleim, és sosem szeretett senki.
Én sem szerettem senkit.

Édesanyám, Hilary Emmaline [Umbridge] Greengrass

- Nem megyek hozzá Carrowhoz. - A tizenhét éves lány higgadtan beszélt, de belül forrt benne a düh és a gyűlölet.
- Már hogyne mennél hozzá? Az apád már döntött. A legjobb döntést hozta. Eme frigy a családunk érdekeit szolgálja, és...
- És az én érdekeim? - vágott közbe a lány. - Az senkit sem érdekel, mi szolgálja az én személyes érdekeimet?
- Ami a családunk érdekeit szolgálja, az a te érdekeidet is szolgálja. Ezt sose feledd!
A lány undorral nézte az anyját.
- Nem megyek hozzá Carrowhoz - ismételte meg. - A tanárom!
- Téged nem is tanít, kicsim. Ez igazán nem lehet kifogás.
- Akkor is a Roxfortban tanít! Tizenkét évvel öregebb nálam, és van két gyereke!
- Csak egy van neki.
- Olymindegy! Nem megyek hozzá!
- Erről nem te döntesz, kicsim. A döntés már megszületett.
- Nem én döntök? Nem én döntök életem legsúlyosabb kérdésében? Akkor mégis miben döntök én, ha épp ebben nem?
- Nem kell döntened, kicsim. Az apád leveszi a döntés súlyát a válladról. Ez az utolsó döntés, amit ő hoz rólad, az esküvőd után a férjed fog dönteni helyetted. Légy hálás nekik, hogy átvállalják ezt a nehézséget. Így neked gondtalan életed lehet.
A lány továbbra is undorodva tekintett az anyjára - ha lehet, még az eddiginél is nagyobb undorral.
- Nem tudom elhinni, hogy te vagy az anyám.
A nő elmosolyodott. Mézesmázosan, tenyérbe mászóan.
- Pedig így van, kincsem, ezt te is tudhatod.
A lány elengedte a füle mellett a választ.
- Neked tényleg nincs egy önálló gondolatod sem?
- Jaj kicsim. Ennyi év sem volt elég, hogy megértsd? A férfiak helyettünk is gondolkodnak, és ezért hálásak kell legyünk. Nekünk ez így a legjobb.
A lány lehajtotta a fejét. Sosem tudta megérteni, miért nem akarja valaki maga alakítani az életét.
- Mondj egyetlen okot, amiért tényleg érdemes hozzámenjek Carrowhoz.
- Ó, mondok én neked többet is, kicsi kincsem. Carrow aranyvérű. Jó parti. Korából már adódik némi élettapasztalat, ami belőled még hiányzik. Jámbor férfi, nem kell tartanod tőle. És nem utolsósorban végre mi is megszabadulunk egymástól, kicsi kincsem. Már régóta nem vagy kívánatos személy ebben a családban.
A lányban túlcsordult az undor és a gyűlölet anyja kedves mosolyát látva. A hányinger kerülgette az előtte álló nőtől.
- Rendben van - felelte kifejezéstelen arccal.
Úgy döntött, Carrow sem lehet rosszabb a szüleinél.

Akkor még nem tudtam, kihez megyek hozzá.
Azóta megismertem.

Nővérem, Lisveta Astoria [Greengrass] Yaxley

- Semmi baj nincs. Ne bánkódj ezen. Nem éri meg.
A fiatalabbik kiskamasz lány nem nézett fel. Túl jól ismerte a nővérét. Pontosan tudta, mennyire nem őszinte, és amint magára hagyja őt, mindenkinek kárörömmel fogja újságolni, már megint milyen buta dolgon szomorkodik a húga. Tudta, milyen megjátszott a kedvessége, milyen mű a mosolya. Rá se kellett nézzen, hogy tudja.

Azóta sem szeretek ránézni.
Szerencsére nem is kell gyakran.

Bátyám, George Theofil Greengrass

A kislány a bátyja kezébe kapaszkodott, úgy szaladt utána. Nehezen tudott vele lépést tartani, de sietősen kapkodta apró lábait, hogy ne maradjon hátra, és ne kelljen elengednie a fiú kezét. Ők most papírsárkányok voltak, akik közösen repülnek az égen.
Egy ideig mindketten élvezték a játékot. Aztán a fiú megunta.
- Elég volt.
- Neee, repüljünk még! - kérlelte a kislány reménykedve.
- Nem. Nem akarok repülni. Ez gyerekes dolog. Én nem vagyok papírsárkány. - Kihúzta magát, és hirtelen felnőttes, fennkölt hangra váltott, ami furcsán hatott gyerekszájából. - Nem vagyok papírsárkány! Te sem vagy papírsárkány! Gyerekes vagy! Nem játszom veled többet! - Kirántotta karják húga kezecskéi közül, és emelt fővel trappolt el.
A kislány elesett a rántástól. Nem is állt föl: patyolatfehér ruhácskájában a földre kuporodott, és pityeregni kezdett. Bántották a fiú szavai. Gyakorta hallotta tőle ugyanezeket a bántásokat, vagy nagyon hasonlóakat. Mindig együtt játszottak, együtt repültek az égbe, aztán a fiú otthagyta. Mindig.

Otthagyott.
Mindig.

Férjem, Amycus Archibald Carrow

- Képzeld, Charlie kitűnő lett, el sem hiszem, hogy ilyen jól teljesít az iskolában és még a barátaira is van ideje. Nagyon büszke vagyok rá. Biztos boldog lenne, ha te is gratulálnál neki. Úgy érzi, kissé neheztelsz rá, nem beszéltek túl sokat. Örülnék, ha jól kijönnétek egymással, szerintem kedvelnéd őt. Tudod, milyen jó gyerek. Biztos találnátok közös témát, ő nyitott mindenre. Rengeteget olvas, ebben biztosan rám ütött. Persze ő sokkal szociálisabb nálam, rengeteg barátja van. Ezért sem értem, miért nem jöttök ki egymással, hiszen Charlie olyan könnyen barátkozik! Adnotok kéne egymásnak egy esélyt.
A fiatal nő csak bámult a férfire. Fásultan nézett, és nem szólt egy szót sem. Hiába tudta már évek óta, mégsem tudta feldolgozni. A férjének meggyőződése, hogy két gyereke van - Charlie és Belvina, az ikrek -, miközben valójában Charlie sosem létezett. Ő mégis alkotott magának egy gyereket - kitalált, összegyúrt, megformált -, akit messze jobban szeret a valódi lányánál és minden más embernél is. Senki nem tudja meggyőzni róla, hogy Charlie nem létezik.

Mit tehettem volna?
Belefásultam.

Nevelt lányom, Belvina Violet Carrow

A két fiatal nő egymással szemben ült az étkezőasztal két ellentétes oldalán. Természetellenesen kihúzták magukat, és ellenséges tekintettel néztek egymás szemébe.
- Nem kedveljük egymást igazán - szólalt meg az idősebbik -, ezt mindketten tudjuk.
A fiatalabbik - még alig kiskamasz - kurtán bólintott.
A nő folytatta.
- De ne nehezítsük meg egymás dolgát. Ugyanabban a helyzetben vagyunk, egyikünknek sem könnyű. Nem vagyok az új anyukád és nem vagyunk barátnők sem, nem is leszünk, de próbáljuk megkönnyíteni egymás életét! - Határozottan beszélt, és egyszerűen.
- Szóval legyünk szövetségesek - ízlelgette a dolgot a lány, gyanakodva nézve a vele szemben ülő fiatal nőre.
- Ha úgy tetszik - hangzott a távolságtartó, de megengedő válasz.
A lány bólintott. A nő is bólintott. A szövetség megköttetett.

Azóta is áll.
Egyre stabilabb lábakon.

Mottóm

"Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei."
/Emmeline Pankhurst/

Amortentiám

Tömény klór, állott víz.

Különös jellegzetességem

Fiatal koromat meghazudtoló fásultság és kiábrándultság.

Ami megnyugtat

Magány.

Ami boldoggá tesz

A férjem biztosan nem.

Ami bosszant

Az öntelt, basáskodó aranyvérű férfiak.

Ahol jól érzem magam

Nem érzem jól magam.

Hobbim

Önkénteskedem. Az újonnan nyílt árvaházban foglalkozom a gyerekekkel. Én etetem a kicsiket, én altatom őket, én tanítom őket, én játszom velük.

Rossz szokásaim

Az aranyvérű bálokon egyhelyben szoktam állni a férjem mellett, és nem beszélünk senkivel. Egymással se. Ezzel meglehetősen nagy ellenszenvet szoktunk kihívni magunk ellen.

Titkaim

Meddő vagyok.

Legnagyobb félelmem

Nincs mitől féljek.

Ami nélkül nem tudnék élni

Mégis mim van, amit elveszthetnék? Sosem volt semmim, vagy már rég elvesztettem.

A családom nekem

Aranyvérű. Arisztokrata. Képmutató. Szánalmas. Beteg. Őrült.

Ha én nem lennék

De vagyok.

Amit rólam beszélnek

Semmi jót. Az aranyvérűeknek modortalan parasztlány vagyok, mindenki másnak felfújt arisztokrata.

Amit szeretek magamban

Az elveimet. Kár, hogy nem tudok ezek alapján élni.
Az elszántságomat. Kár, hogy sokszor legyőzi a fásultság.
A határozottságomat. Kár, hogy oly' gyakran meginog.

Amit utálok magamban

A helyzetemet. Alá vagyok rendelve. Pusztán azért, mert nőnek születtem. A saját életembe sincs beleszólásom, a döntések a fejem fölött születnek.
A meddőségemet. Szeretem a gyerekeket. De bármennyire fáj is, azt kell mondjam, talán jobb így, hogy sosem születhet gyermekem. Amycusnak szülném, ezáltal kapocs lenne köztünk. Nem örülnék neki, ha valami visszavonhatatlan lenne köztem és a férjem között. Belvina Amycus előző házasságából született - vajon jó neki, hogy az az apja, aki? Erősen kétlem. Nem akarnám ilyen apával megátkozni a gyermekemet. És mégis milyen közegben nevelkedne? Abban a beteges aranyvérű közegben, amiben én is? Vagy a világtól elzártan, hogy semmilyen rossz behatás ne érhesse? Ugyan már. Ebben a közegben nem lehet egészséges gyermeket nevelni.

Kinézetem

Nem vagyok különösen szép, sem pedig csúnya. Úgy nézek ki, mint egy átlagos huszonéves nő, és ez így van rendjén. A vonásaim árulkodnak a származásomról, az öltözködésem már kevésbé.

Múltam

1787, Philadelphia: Az amerikai nők az Unió alkotmányára összehívott kongresszuson felvetik, hogy az alkotmányban szerepeljen a nők választójoga. A javaslatot elvetik.
1792, Párizs: Mary Wollstonecraft megjelenteti A nők jogainak követelése című művét.
1867, Wyoming: Először kapnak szavazati jogot a nők.
1869, London: John Stuart Mill megírja A nők elnyomása című munkáját.
1889, Washington: Megalakul a Nőegyletek Nemzetközi Szövetsége, amely négyévente kongresszust tart. A szervezet célja elsősorban a nők munkához és tanuláshoz való jogának, valamint törvény előtti és vagyoni egyenlőségének kiharcolása.
1903, London: Megalakul a Nők Társadalmi és Politikai Egyesülete. Vezetői Emmeline Pankhurst és lányai, akik harcot indítanak a nők szavazati jogáért.
1904, Berlin: Megalakul a Nők Szavazatjogi Nemzetközi Szövetsége.
1905, Budapest: Megalakul a Magyar Feministák Egyesülete, amely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
1918, London: Nagy-Britanniában szavazati jogot kapnak a nők.
1985, London: Az aranyvérű nők továbbra is elnyomás alatt élnek.

Rousseau még a férjhezmenetelt és az anyaságot tartotta a nő egyetlen hivatásának. „A nő arra született, hogy alávesse magát a férfinak és eltűrje szeszélyeit.”
Voltaire már felháborodott a női nemet sújtó igazságtalanságon.
Diderot úgy vélekedett, hogy a nők alacsonyrendűsége a társadalom műve. „Szokásaink és törvényeink kegyetlensége összefogott a természet kegyetlenségével a nők ellen. Úgy bántunk velük, mintha oktalan lények lennének.”
Montesquieu-nek paradox módon az volt a véleménye, hogy a nőt a magánéletben alá kell rendelni a férfinak, de a közéletben tág teret kell nyitni előtte. „Ész és természet ellen való, hogy a nő legyen az úr a házban, de nem az, hogy egy birodalmat kormányozzon…”
Helvetius kifejtette, hogy a nőt abszurd neveltetése teszi szellemileg alacsonyabbrendűvé.
d'Alembert ugyanerre a következtetésre jutott.
Mary Wollstonecraft a női emancipáció legfőbb akadályát a családi zsarnokságban látta. A közfelfogással élesen ellenkezve kijelentette, hogy a nő ugyanolyan emberi lény, mint a férfi, csak a nevelés hatására válik "gyengébbé". Követelései között szerepelt, hogy szűnjék meg a kétféle nemi erkölcs, a nőket ugyanolyan mércével mérjék, mint a férfiakat, legyen joguk tanulni, dolgozni, önálló életet élni, sőt politizálni is.

Egy házasságtöréssel vádolt asszony, Arcira grófné szavai a portugál bíróság előtt.
„Az Evangélium férjemnek éppúgy megtiltotta a házasságtörést, mint nekem, tehát őt is el kellene ítélni. S én mégsem kívánom, hogy borotválják le a fejét, zárják kolostorba és adják nekem a vagyonát, holott húsz hűtlenséget is elkövetett s egyik vetélytársnőmnek odaajándékozta a nyakékemet, másiknak a fülönfüggőmet. És engem, aki csak egyetlenegyszer tettem meg Lisszabon legszebb fiatalemberével, amit ő naponként megtesz az udvar és a város legbutább nőstény majmaival: engem ideültetnek a vádlottak padjára, olyan bírák elé, akik térdepelnének előttem, ha négyszemközt maradnánk magunkra a szobámban. Őt nem büntetik meg…mert ő az én uram és parancsolóm, mert egy hüvelykkel magasabb, mint én és olyan szőrös, mint a medve, következésképpen én tartozom neki mindennel és ő nekem semmivel. Igazságos dolog ez?”
Ez nagyon szép lenne, de mégis mennyire illenek e szavak egy nő szájába a bíróság előtt állva? Ne álltassuk magunkat. Semennyire.
Arcira grófné sohasem létezett. E sorokban Voltaire juttatja kifejezésre a férfigőggel szembeszögezett nézeteit.

Minden nő a maga módján boldogtalan. Én egy rajtam kívülálló életmódnak adtam oda magam. Gyűlölködő családomból beleugrottam egy kényszerházasságba, amiben azóta is élek. Kiábrándultam az életemből. Emberi kapcsolataim nincsenek. Az elmulasztott pillanatok életét élem.

Ha újrakezdhetném

Még születésem előtt megfojtanám magam a köldökzsinórral.

Ha egy napig bármit tehetnék

Elérném a nők egyenjogúságát. Elválnék és dolgozni kezdenék.

Ha kitörne a háború

Háború. Jellemző.

Ha meghalnék

Nincs akkora szerencsém.

Playby: Kristen Stewart