Vér : félvér Kor : 26 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Moose Jaw Meteorites terelője Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : MM Oldal : világos Családi állapot : elkelt Karakterlap : Zene : Then the time for being sad is over
Csüt. Jún. 18, 2015 11:35 pm
To: Evelyne From: Aaron
Elképesztően lelkes voltam a mai nappal kapcsolatban. Habár az is igaz, hogy én mindig, mindennel kapcsolatban lelkes voltam, hiszen mi lehetne rosszabb, mint amikor az ember érdektelen a dolgok iránt. Na ugye, hogy semmi? Mindenben ott van valami kis csoda, amit akár nagyon kevés kereséssel is meg lehet találni, és máris minden sokkal szebb és élvezetesebb lesz. Sokkal boldogabb hely lenne a világ, ha mindenki így vélekedne. Na de hagyjuk most az életfilozófiámat, nem ezért vagyunk itt. Korán otthagytam azt a kemény két csapattársamat, akiket rá tudtam venni, hogy jöjjenek ide velem Kanadából. Ők nem voltak annyira hozzászokva a különböző klímához és a más időzónához, ahogy én. Nekem szinte mindennapos volt, hogy ide-oda ugráltam a két ország, sőt, a két kontinens között. De szerettem, mindkét helyen otthon voltam. Szóval, a többiektől külön sétálgattam az emberek között. Mary ezúttal sajnos nem kísért el, úgy vélte, túl zajos lenne ez a hely a kislányunknak. Lehet, igaza is volt, nem tudom. Akadt néhány kviddicsrajongó kissrác, aki felismert, velük nagyon szívesen lepacsiztam meg minden, de nem voltak túl sokan. Persze ez engem egyáltalán nem zavart, én sem voltam az a hű de nagy játékos, a csapatom sem a világbajnok első volt, de nagyon szerettem csinálni és imádtam azt az egynéhány srácot, aki felismert és kedvelt. Beálltam az egyik sorba, ahol édességet lehetett venni. Amiről Mary nem tud, az Marynek nem fáj...
Evelyne Diggory
Vér : félvér Kor : 15 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Ötödik évfolyamos diák, Metamorf énekesnője Ház : Hollóhát Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : I'm gonna burn this theatre down Zene : Get me out of the Sun
Szer. Júl. 22, 2015 11:49 pm
Aaron & Evelyne
I’m at the bottom of me
Alapvetően sosem rajongtam különösebben a kviddicsért. Annyira nem kötött le, jobban mondva sosem értettem, mi ez a nagy cécó körülötte. A szüleim persze elvittek olykor egy-egy rangosabb meccsre, mert „úgy illik”, hogy egy varázsló vagy boszorkány szeresse a kviddicset. Mintegy kötelezően legyen drukker. Nem értem, miért. A muglik között is népszerű játék mondjuk a foci vagy a krikett, mégsem várják el, hogy „kötelezően” szurkoló legyen mindenki. A mágusok világában azon ez már szinte társadalmi elvárás. Olyan nincs, hogy valakit ne érdekeljen a kviddics. A szüleimnek pedig a társadalmi megbecsülés mindennél többet ér, nem is lehet hát másképp, minthogy itt legyünk ezen a rangos mérkőzésen. Persze nem merném kimutatni nekik, mennyire nem érdekel ez engem, hiszen minimum kiakadnának rajta, igyekszem hát jó képet vágni a dologhoz. A kisöcsém, Cedric úgyis lelkesedik érte helyettem is. Rajta őszintén látom, hogy lenyűgözi ez az egész. – Anyu, anyu, kaphatok cukorkát? – szólal meg kérlelő hangján, nagy barna kiskutya szemeit anyánkra szegezve, aminek egyszerűen lehetetlen ellenállni és ennek Cedric nagyon is tudatában van. – Hát persze, szívem. Evelyne, drágám, elmennél, hoznál egy zacskóval az öcsédnek? – fordul felém anyu. Jellemző, hogy engem küld… A kis Cedricnek egy csettintésre bármit! Még akkor is, ha épp most foglaltunk helyet a tribünön. Én azonban csak beleegyezően bólintok, elveszem a felém nyújtott pénzt és már ott sem vagyok. Megszoktam már. Különben sem lenne értelme hisztiznem, csak én húznám a rövidebbet… Meg amúgy sem érdekel ez a hülye meccs. Na és addig is elszakadhatok legalább tőlük egy kicsit. A tömegben erre-arra nézelődve vágok utat magamnak az édességes pulthoz. Már látom a célt, mikor bumm, egyenesen nekimegyek egy hatalmas hátnak. Épp a sor végén álló, igencsak megtermett fickónak csapódok arccal. Nem számítottam rá, hogy ekkora sor lesz, hogy itt kanyarogjon a vége… – Elnézést… bocsánat… – makogom zavartan, a földet nézve magam előtt. Kicsit cikinek érzem a szituációt, hogy így belerohanjak egy eddig is teljesen nyugodtan ácsingózó, nem is kis darab alakba. Úgy tűnik, ez nem az én napom…
Vér : félvér Kor : 26 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Moose Jaw Meteorites terelője Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : MM Oldal : világos Családi állapot : elkelt Karakterlap : Zene : Then the time for being sad is over
Szer. Aug. 26, 2015 4:46 pm
To: Evelyne From: Aaron
Hatalmas dilemmának éltem meg, hogy nem tudok választani, milyen édességet vegyek majd. Medvecukrot, krumplicukrot, tejcsokoládét? Esetleg mindegyikből egy keveset? Nem kéne ilyen sokat ennem ezekből, nem túl jó ötlet. A végén még legurulok a seprűmről az edzésen. Legfeljebb viszek haza Marynek és Akanének. Viszont akkor le fogok bukni, hogy megint nasiztam. A macska rúgja meg, ez sehogy sem jó... Kénytelen leszek csökkentett mennyiségű édességet beraktározni. Ez esetben vissza kell térni oda, hogy akkor most melyikből vegyek. És megint ott vagyok, ahol a part szakad, ez egy ördögi kör. A mélyenszántó gondolataim közül csak az zökkentett ki, hogy valami, akarom mondani valaki a hátamnak ütközött. Nem mondhatnám, hogy kizökkentett az egyensúlyomból, ahhoz vagy ő volt túl kicsike, vagy pedig én túl nagy. Esetleg mind a kettő. Nem is fontos. Megfordultam, hogy lássam, ki is volt az. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy bunkó módon rászóljak, távol álljon tőlem az ilyen. - Semmi probléma -mosolyodtam el kedvesen és vidáman. -Minden rendben van? Nem ütötted meg magad nagyon? -Ebben erősen kételkedtem, annyira nem ütközött keménynek. Sőt, mondhatni egészen puhát kapott telibe. Messze nem voltam egy csontos figura. De a kérdésem őszinte volt, tényleg érdekelt, hogy jól van-e. Még a végén a szívemre vettem volna, hogy baja esett.
Evelyne Diggory
Vér : félvér Kor : 15 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Ötödik évfolyamos diák, Metamorf énekesnője Ház : Hollóhát Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : I'm gonna burn this theatre down Zene : Get me out of the Sun
Vas. Okt. 04, 2015 12:29 am
Aaron & Evelyne
I’m at the bottom of me
Bár jellemző módon már megint engem ugráltatnak a kisöcsém szeszélyeinek megfelelően, mégsem puffogok magamban, vagy bármi hasonló. Csak egykedvűen veszem tudomásul és indulok meg a tömegben utat vágva az édességes pult felé. Tényleg nem értem, mi ez a nagy felhajtás a kviddics körül, én személy szerint semmi érdekeset nem látok benne, nem is igazán szoktam a meccsen való egykedvű bambuláson kívül különösebben figyelemmel követni ezt a sportágat, a sportolókat magukat sem ismerem annyira. De apukám és a testvérem őszintén lelkesednek érte, anyukám meg… ő szerintem, lévén mugli, annyira sosem értette ezt a sportot, de a látszat kedvéért legalábbis mások előtt úgy tesz, mintha érdekelné, ám meccs közben néha látom az arcára kiülő unalmat. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy már túl későn veszem észre a sor végét és az ott ácsingózó, igencsak megtermett alakot, lényegében már csak akkor, mikor teljes erőből nekimegyek. Nem vagyok azonban olyan nagydarab, hogy akár csak kibillentsem őt az egyensúlyából. Tulajdonképpen azt hiszem, nekem kellemetlenebb volt az ütközés, mint neki, mégis zavart szabadkozásba kezdek, a földet bámulva magam előtt, miközben a nekicsapódást kissé megsínylő orromat dörgölöm. Kedves férfihangot hallok, ami a hogylétem felől érdeklődik. Még mindig zavartan emelem fel a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. - Nem, minden rendben. És még egyszer elnézést a figyelmetlenségemért! – hadarom idegesen, közben kényszerítem magam, hogy tartsam vele a szemkontaktust. Valahonnan ismerős ez a nagydarab, vörös hajú, szakállas férfi, de nem tudnám megmondani, hol láthattam korábban. Talán az idegesség is teszi, hogy leblokkol az agyam és nem tudom felidézni. Mert igencsak kellemetlen perceknek nézek elébe érzésem szerint, míg kiállom mögötte állva ezt a hosszú sort ez után a kis közjáték után, amit egyedül a saját figyelmetlenségemnek köszönhetek.
Vér : félvér Kor : 26 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Moose Jaw Meteorites terelője Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : MM Oldal : világos Családi állapot : elkelt Karakterlap : Zene : Then the time for being sad is over
Csüt. Nov. 19, 2015 6:18 pm
To: Evelyne From: Aaron
Csak kedvesen a lányra mosolygok. Nem értem, miért van ennyire zavarban, hiszen nem történt semmi különleges. Bárkivel megeshet, hogy elkalandoznak a gondolatai, értelemszerűen velem is elő szokott fordulni. Amíg a pályán nem történik meg, addig úgysem fogom zavartatni magamat. Csak Maryt szokta bántani, ha nem figyelek oda rá, mit mondott, pedig elhiheti, hogy nem szánt szándékkal teszem... - Nincs szükség rá, hogy bocsánatot kérj. Már el is felejtettem. -Szó se róla, volt rá példa, hogy valami ilyen hamar kiment a fejemből. -Tudod mit? Állok neked egy zacskó csokit, hátha attól jobban érzed majd magad. -Nem okozott problémát ez sem, szívesen adtam másoknak. És valljuk be, egy zacskónyi cukorka vagy csoki egyáltalán nem kerül horribilis összegekbe. Valakinek pedig még a napját is feldobhatom vele. Csak reménykedni mertem benne, hogy nem bántom meg egy ilyen ajánlattal, messze nem az volt vele a célom. - Egyébként Aaron vagyok -szólaltam meg újra, hirtelen. Szerettem tudni, hogy kivel beszélek, ahogy azt is, ha másoknak tudtam a nevét. Jobban kedveltem a személyes beszélgetéseket, és utáltam másokat úgy szólítani, hogy "ő", "te", vagy "az a lány". Nem volt az én stílusom. -Téged hogy hívnak? -Kérdőn és érdeklődve néztem rá.
Evelyne Diggory
Vér : félvér Kor : 15 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Ötödik évfolyamos diák, Metamorf énekesnője Ház : Hollóhát Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : I'm gonna burn this theatre down Zene : Get me out of the Sun
Szomb. Dec. 19, 2015 5:29 pm
Aaron & Evelyne
I’m at the bottom of me
Nagyon nem vagyok most formában, úgy tűnik. Nem szoktam ilyen figyelmetlen lenni. Azt pedig, hogy egy ekkora darab embernek nekimenjek, nem lehet mással magyarázni. Nehéz lenne egyébként nem észrevenni. Elég kellemetlennek érzem a szituációt, ezért kezdek rögtön zavart szabadkozásba. A nagydarab, vörös, szakállás fickó azonban meglepően kedvesnek és megértőnek tűnik. Barátságosan néz rám és még ő próbál nyugtatni engem. Ez valamelyest oldja a zavaromat, de teljesen azért nem mulasztja el. Mert azért ami ciki, az ciki, na. Egyébként sem szeretem felhívni magamra a figyelmet. A színpadot kivéve. De akkor semmiképpen, mikor a családommal vagyok, mint most. Még ha per pillanat nincsenek is látótávolságon belül. Hálásan mosolygok az idegenre és jobb szeretném én is minél hamarabb elfelejteni az esetet. Azonban következő felajánlására megint zavarba jövök. - Köszönöm… de erre igazán semmi szükség… - idegességemben hirtelen csak hebegni-habogni tudok. Nem akarok illetlennek tűnni, meg biztos szívesen adja, ha felajánlja, de eszembe jut, hogy ha venne, el kellene mesélnem ezt az egész kis incidenst a szüleimnek, amiért jól letolnának, hogy figyelmetlen vagyok és kellemetlenséget okozok másoknak. Ha meg hallgatok róla, azért szidnak le, hogy a pénzüket „önző módon” csokira költöm, amire nem kértem előre engedélyt. Patthelyzet. Szóval jobb lenne, ha tényleg letenne róla, de hogy magyarázzam ezt el egy idegennek? Kedves gesztus, de engem csak bajba sodorna… Mikor bemutatkozik, az legalább egy kicsit kizökkent kellemetlen gondolataimból, bár idegességemben alig bírok figyelni a kérdésére, a nevét meg talán abban a pillanatban elfelejtem, amint kimondja. Remélhetőleg ez nem lesz további kínos szituációk forrása… - Evelyne. Evelyne Diggory vagyok… - préselem ki végül magamból némi hatásszünet után. Biztos teljesen ostobának vagy bunkónak néz ezek után. Tiszta ciki… Vagy lehet ez még ennél is kínosabb?