Becenevem:
Nessa, Mrs Dearborn, anya
Nemem:
nő
Korom:
35 év
Születési évem:
1950
Csillagjegyem:
Nyilas
Végzettségem:
Plumonbea
Munkahelyem:
Otthon / Író
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
ICP
Oldalam:
világos
Családi állapotom:
házas, Caradoc Dearbornnal
Patrónusom:
pingvin
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
félvér
Édesapám, Richard Weisz
Édesapám varázsló, és aranyvérű. Nagy vizet kavart a családjába, mikor haza vitte a mugli származású édesanyámat. Szerelem volt első látásra, én is mindig olyanra vágytam kiskoromtól fogva. Ők voltak a példaképeim. Anyám halála után apám eltávolodott tőlem, és mindenkitől.
Édesanyám, Anna Smith Weisz
Anyám mugli származású volt, imádott beszélni apámmal való találkozásukról. Mindig arról ábrándoztam amit mesélt, bárcsak velem is megtörténne. Kedves volt, és mindent megtett értem. Minden este felolvasott esti mesét, ami nélkül képtelen voltam elaludni. Imádtam a történeteit, lehet már itt tudtam, hogy író leszek. Összetörtem mikor a háborúban meghalt. Vele halt egy részem is, nem csak az anyám, de a legjobb barátom is eltávozott.
Férjem, Caradoc Dearborn
Caradockal az akadémián hozott össze a sors. Mondhatni, hogy első látásra beleszerettem. Mindig is erről ábrándoztam, de sosem hittem volna, hogy valóban megfog velem történni. A szemei és a mosolya volt az, ami azonnal megfogott. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy különbözőek vagyunk, viszont egy közös szenvedélyünk még is akad: az írás. Szenvedéllyel tudtam beszélni mindig is a könyvekről, de általában üres fülekre találtak szavaim, ő viszont itta minden szavamat. Ő magabiztosan tört előre, én pedig kissé lemaradva előre a pillanatnak éltem. Nem tudtam megmondani akkoriban, hogy mi akarok lenni, mi az életcélom. Csak is abban voltam biztos, hogy világot akarok járni. Viszont megkérte a kezemet, amint végeztünk az akadémián, én pedig habozás nélkül igent mondtam neki. Két lányt szültem neki, akikért hálás vagyok, viszont a világ körüli utam elmaradt. Imádtuk egymást évekig, és minta családnak számítottunk. De mostanában nem mennek valami fényesen a dolgok. Nem nagyon beszélni, és nem sokat találkozunk. Teljesen a munkának él, én pedig borzasztóan magányos vagyok.
Leányom, Layla Dearborn
Layla-val már az esküvő előtt teherbe estem. Szerettem volna gyereket, mindig is ábrándoztam róluk, viszont nem ilyen hamar. Még utazgatni szerettem volna, de ez miatt nem jött össze. Viszont hálás vagyok érte, hogy életet adhattam ennek a csodaszép lánynak. Kiskorában nagyon apás volt, kicsit féltékeny is voltam rá, hisz mindenért az apjához ment. Félelmetesen hasonlít rá, le sem tagadhatná ki az apja. Aztán Caradoc a lányokat is elkezdte hanyagolni, amint a karrierje felfelé haladt. Layla mindig is imádta a történeteimet, ő volt az aki miatt elkezdtem gyerekkönyveket írni kezdetekben, és kiadóra találtak az írásaim. Már 15 éves és a Roxfortba jár, szoros kapcsolatunk van, de még neki se panaszolom el az édesapja miatt érzet űrt. Nem szeretném a gyerekeket belekeverni.
Leányom, Roxana Dearborn
Kisebbik lányom, aki a "szemem fénye" lett. Örültem, mikor Layla felnőtt és elkezdte a Roxfortot maradt még valaki nekem, akit dédelgethetek, akinek mesélhetek. De az az idő is villámgyorsan eltelt, és a kicsi lányom is elkezdte az iskolát ezzel teljesen egyedül hagyva engem. Roxana mindig is mitugrász volt, és életvidám, mikor rossz kedvem volt egy pillanat alatt feltudott vidítani. Nagyon remélem hogy az iskolában is szeretni fogják, és sok mindenkit fel fog dobni.
Mottóm
" Az írott szó bármelyik pillanatban életre kellhet, csak kellő fantázia kell hozzá"
Amortentiám
új könyv illat, levendula, férjem illata...
Különös jellegzetességem
A fantáziámat mondhatom annak, egyik pillanatban figyelek, másikban már a saját kis világomban vagyok. Másik pedig, hogy nagyon sokat tudok beszélni ha belejövök.
Ami megnyugtat
Egy jó könyv, és egy kellemes tea társaságában azonnal békére lelek.
Ami boldoggá tesz
A férjem volt eddig, de mióta nem jó a kapcsolatunk... nem tudom igazán megmondani.
Ami bosszant
Hogy ha kiráznak az ábrándozásomból. Ki nem állhatom. Na meg hangzavar...
Ahol jól érzem magam
Tengerpart. Ott születnek a legjobb ötleteim.
Hobbim
Munkám a hobbim. Hobbim a munkám. Imádok írni, ez éltet.
Rossz szokásaim
Rágom a körmöm, mikor ideges vagyok, ezért nem valami szépek.
Titkaim
Mindig is arra vágytam, hogy körbe utazzam a világot.
Legnagyobb félelmem
Ha egyedül maradok, és úgy halok meg, hogy nem láttam mindent amit szerettem volna.
Ami nélkül nem tudnék élni
Lányaim nélkül, manapság ők tartják bennem a lelket.
A családom nekem
Az életem.
Ha én nem lennék
Nem lennének a lányaim, és igazán kár lenne értük.
Amit rólam beszélnek
Bolondos. Legalábbis a roxfortban megjegyezték párszor. Mindig pattogtam, és sztorikat mesélgettem.
Amit szeretek magamban
Hm, talán a szemeimet mondhatnám ha ki kéne emelni valamit. Ebbe még sosem gondoltam bele.
Amit utálok magamban
Nem vagyok túl kitartó személyiség, nagyon hamar feltudok mindent hagyni. Nem látom értelmét a küzdelemnek.
Kinézetem
Eredeti barna hajamat miután végeztem a Roxfortban beszőkítettem, de sokszor váltogattam , manapság Caradoc miatt , mivel tudom szereti szőke vagyok. Szemeim szürkéskék nem tudom soha eldönteni, hogy kék vagy zöld, így egyszerűen szürkét szoktam mondani rájuk. Kis termetemmel nem nagyon tűnök ki a tömegből. Szeretek csinos lenni, ezzel felhívni magamra a férjem figyelmét. Szeretem hallani a szájából, hogy csinos vagyok.
Múltam
Félvér boszorkányként láttam meg a napvilágot. Apám varázsló volt, édesanyám pedig mugli származású. Édesapám családja nem nézte jó szemmel ezt a házasságot, évekig nem szóltak hozzájuk. Viszont mikor megszülettem megváltozott a nézetük, hirtelen nem számított ki milyen származású, csak hogy lett egy unokájuk. Eléggé makacs, és akaratos voltam már gyerekként, és hamar megtanultam önállónak lenni. Mikor megkaptam a Roxforti levelemet, annyira izgatott lettem, hogy már azonnal menni akartam az abszolútra, anyám úgy hozott haza, mikor elindultam csak úgy a semmibe..., mondván majd megtalálom. Végig izgultam melyik házba foguk kerülni, kicsit ezt túlzásba is vittem, szinte remegve ültem le a székre. Végül a süveg úgy gondoltam hogy a griffendél a legmegfelelőbb ház számomra. Jó barátaim még is a hollóhát házból kerültek ki. Az iskolát megfelelő eredményekkel végeztem el, pont hogy felvettek az akadémiára, ahol megismertem Caradocot. Első látásra beleszerettem az ellentéteink ellenére. Támogatott az íráshoz, és én is őt. Hamar megkérte a kezemet, amire nem is számítottam, viszont habozás nélkül a nyakába ugrottam. Soha életembe nem voltam még olyan boldog. Már az esküvő előtt teherbe estem, ami kicsit lelombozott, hisz világ körüli utat terveztem nászútnak, de ez sajnálatos módon nem jött össze. Viszont a lányaim mindent megérnek. Ők lettek a mindeneim. Borzasztó csapásként ért, hogy édesanyám lett az egyik áldozata a varázslóháborúnak. A halálfalók elkapták, és mivel mugli származású volt, apámat ezzel árulónak titulálták. Büntetése a saját felesége halála lett. Akkor valami meghalt bennem, és édesapámban is. A különbség az volt köztünk, hogy ott volt velem a férjem és a gyerekek. Ő viszont egyedül maradt, és világosan bejelentette, hogy egyedül is akar lenni. Azóta nem hallottam róla, fogalmam sincs hol lehet, pedig minden követ megmozgattam. Borzasztóan hiányzik. Közbe Caradoc is belemerült a munkájában, ezzel nagyobb terhet adott rám. A gyerekeket is észre vették, de aztán úgy ahogy megszokták, hogy az apjuknak rengeteg a munkája. Én viszont nem. Mikor a lányok elkezdtek járni a Roxfortba, én teljesen egyedül maradtam. A férjemet csak esténként látom, és már nem úgy viselkedünk egymással mint két szerelmes pár. Pedig én még mindig szeretem, és nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Az írás, kiadták az évek folyamán nem egy mesekönyvemet, majd ahogy a lányok felnőttek legendákat alakítottam át történetekké, amik eléggé népszerűekké váltak. A kiadóm egy újabb történetet vár tőlem, de ahogy a házasságom, mostanában az írás se megy. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek. Unalmamba mostanában bájitalokkal kezdtem foglalkozni, különböző gyógyító bájitalokkal. Viszont már ott tartok, hogy a házasságom nem mehet így tovább... vagy vele vagy nélküle... el kell dőlnie. Ez így nem élet.
Ha újrakezdhetném
Nem tudom, szerintem ugyan így csinálnék mindent, eddig nem igazán történt olyan amit megbántam.
Ha egy napig bármit tehetnék
Fognám Caradoc-ot és együtt utazgatnék vele, ami egy napba belefér. Ránk férne a romantika...
Ha kitörne a háború
Nem vagyok harcos, így fognám a lányokat és elbújnék velük valahova. Caradocot is vinném, de van egy érzésem, hogy a sztori fontosabb lenne...
Ha meghalnék
Remélem a férjem rendesen felnevelné a gyerekeket, és többet foglalkozna velük, mint a munkával.
Playby: Rachel McAdams