Vér : aranyvérű Kor : 17 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : hetedik évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : We have the curtains Zene : drawn and closed
Hétf. Dec. 14, 2015 11:31 pm
Nathan & Carol
Nem telt el olyan hét, hogy ne találkoztam volna Nathannel. Komolyan mondom, hogy minden létező hétvégét, amikor meg tudtuk oldani, együtt töltöttük. És természetesen az összes előadását is megnéztem, vagyis, nem az összeset, de sokat. Még magamhoz képest is rengeteget jártam színházba. Kezdtem úgy érezni, hogy ebből kezd egy kicsit más kibontakozni, ez pedig egyszerre rémisztett meg és tett még izgatottabbá. Vastag kabátban, mardekáros sálban és egy puha, kötött sapkában sétáltam le Roxmortsba. Kihalt volt a hely, elvégre közeledett a karácsony és mindenki otthon volt a családjával. Én leléptem, hogy Nathannel találkozhassak, erre pedig a hangulatos, kellemes kis Roxmorts tökéletes választás volt. Már messziről kiszúrtam őt, valami kirakatot nézett. Úgy döntöttem, meglepem és megijesztem, úgyhogy próbáltam hangtalanul odasompolyogni mögé, de a hó ropogása biztosan elárult. Azért én nagyon igyekeztem.
Nathan Winslow
Vér : mugli születésű Kor : 24 Csillagjegy : Kos Státusz : színész Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló
Vas. Dec. 20, 2015 10:13 pm
Carol & Nathan
Roxmorts
Az első néhány találkozásunkra még izgatottan készülődtem, mostanra viszont természetessé vált, hogy összefutunk valahol. Nem laposodott el a barátságunk, sőt, egyszerűen csak nem ment szenzációszámba, hogy láthatom őt. De attól még ugyanolyan varázslatos volt minden találkozásunk, mint az elején. Roxmortsban vártam rá, az egyik könyvesbolt kirakatát nézegettem. Így karácsony előtt gondolkodtam rajta, hogy meglepem magam valamilyen ajándékkal, ha már mást nem igen tudok. A színházban mindig tartottunk egy kis karácsonyi bulit, ahol meg is ajándékoztuk egymást, de csak apróságokkal. Süti, csoki, üdvözlőlap, ilyenek. Másnak pedig tényleg nem tudtam volna adni - kivéve Carolt, de neki nyilván nem most fogok ajándékot venni. Éppen teljesen elmerültem az Utolsó letérő Brooklyn felé új kiadásának borítójában. Már többször is olvastam, a sajátom szinte darabokban hevert a könyvespolcomon. Meg kell hagyni, jó borítót készítettek az új nyomtatásnak. Ekkor hallottam meg a hóropogást a hátam mögött. Automatikusan megfordultam és Carollal találtam szemben magam. - Hát ez nem jött össze - nevettem fel, majd odaléptem hozzá, hogy egy öleléssel üdvözölhessem.
Caroline Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 17 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : hetedik évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : We have the curtains Zene : drawn and closed
Vas. Dec. 20, 2015 10:33 pm
Nathan & Carol
Nagyon elszontyolodott képet vághattam, amikor felém fordult. És persze remek surranópózban álltam, elég nevetségesen festhettem. - Hát nem igazán -nevettem fel végül. -Túl jó a hallásod, süketnek kéne lenned. Akkor meg tudtalak volna ijeszteni, bár az nagyon gonosz lett volna. -Biztos nem lettem volna képes megijeszteni egy süket embert. Nehezen tudtam volna ennél undorítóbbat tenni. Kitártam a karomat, hogy úgy fogadjam Nathant, aztán szorosan megöleltem. Régen sosem szerettem csak úgy ölelkezni, még a szüleimet és a testvéreimet sem öleltem meg soha. Valamiért nem szerettem, nem volt az én stílusom. Vele viszont mindig kivételt tettem, az ő ölelései különlegesek voltak. Hogy miért, azt már nem tudtam volna megmondani. - Mit néztél? -pillantottam át a válla felett. Végigfutott a tekintetem a könyveken és szó szerint a fülébe sikítottam, amikor megláttam egyet az alsó sarokban. Azonnal elléptem tőle és odarohantam, rátapadva az üvegre. -Nem hiszem el! Úgy volt, hogy csak januárban fogják kiadni, te jó ég! -Az egyik kedvenc sorozatom új része volt. Egy árva lányról szólt, szinte minden egyes évét egy könyvben írták le. Odáig voltam érte. -Ezt meg kell majd vennem!
Nathan Winslow
Vér : mugli születésű Kor : 24 Csillagjegy : Kos Státusz : színész Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló
Vas. Dec. 20, 2015 11:53 pm
Carol & Nathan
Roxmorts
- Ja, mindenképp szeretnék süket lenni - forgattam a szemem mosolyogva. Szorosan magamhoz öleltem. Én sem ölelgettem úton-útfélen mindenkit, igaz, nem is volt túl sok közeli barátom. Azok is nagyrészt férfiak, akikkel megmaradtunk a tradicionális kézfogásnál vagy pacsizásnál. Legfeljebb a lány barátaimat ölelgettem, de az is valahogy más volt, mint Carollal. Én vele ellentétben sajnos nagyon is értettem ennek az okát. És ez elég rendesen fájdította a szívemet, ugyanis meg voltam róla győződve, hogy ez teljesen reménytelen. Hiszen ő aranyvérű, én pedig egy jött-ment sárvérű vagyok. - Az egyik kedvenc könyvemet kiadták új borítóval - mutattam a Selby kötetre, de a következő pillanatban már ugrottam is egyet ijedtemben, ugyanis viselhetetlen hangerővel belevisított a fülembe. - Merlinkém, mi az, megírták az új Bibliát vagy mi? Ilyenkor mindig meglepődtem, hogy mennyire átvettem a varázslók kifejezéseit. Régebben azt mondtam volna, hogy "Úristen!" vagy "Jézusom!", mostanság viszont én is áttértem a merlinezésre és annak kreatívabb változataira. A Merlin bőrtangája volt a személyes kedvencem a rengeteg káromkodás közül.
Caroline Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 17 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : hetedik évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : We have the curtains Zene : drawn and closed
Hétf. Dec. 21, 2015 12:09 am
Nathan & Carol
Igen, elég nyilvánvaló volt, hogy ezt gondolja... Normális esetben tényleg nem lett volna így. A probléma ott kezdődött, hogy ez soha nem lesz normális eset. Én nem voltam normális eset. Úgyhogy ezúttal nem jelentett volna akkora gondot a társadalmi különbség kettőnk között. Annyira nagyon biztos nem... - Bocsánat -néztem rá hátra a könyvkirakat mellől, amikor leesett, hogy kishíján megsüketítettem. -Csak ez itt a kedvenc könyvem, odáig vagyok érte. Mármint a sorozatért. Úgy volt, hogy legkorábban januárban adják ki, de inkább februárban. Erre december van és itt ül a polcon. Kicsit meglepődtem, érted... -Fogalmam sincsen, miért mentegetőztem. Mellette nem lett volna szükséges. Mellette valamiért semmilyen betanult formaiság nem tűnt szükségesnek. Ez pedig mindent könnyűvé tett, ellazulhattam. Az ő társaságában igazán boldog lehettem. - Na jó, menjünk valamerre, mielőtt megfájdul a szívem. Kár, hogy fent hagytam a pénztárcámat. -Amilyen lyukas volt a fejem, tényleg képes voltam ottfelejteni a pénzemet, ami csak akkor esett le, amikor már majdnem lent voltam a falu határában. Utána pedig nyilván meg sem fordult a fejemben, hogy visszamenjek érte.
Nathan Winslow
Vér : mugli születésű Kor : 24 Csillagjegy : Kos Státusz : színész Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló
Szer. Dec. 23, 2015 12:30 am
Carol & Nathan
Roxmorts
Esküszöm, még a fülem is sípolt. Ez jobban fájt, mint amikor egy hallókészülékes néni jött oda gratulálni az egyik darab után. Szegény nem egészen realizálta, hogy a hangerő, amivel a fülembe süvöltött, jócskán meghaladta az elviselhetőt. Kellemetlen volt, mit ne mondjak... - Miért, ennyire jó az a könyv? Ha ennyire imádod, akkor rossz nem lehet... Lehet elolvasom én is - tettem hozzá eltűnődve. Tényleg adtam a véleményére. Különben is, néha az embernek olyan könyvet is a kezébe kell vennie, ami nem kifejezetten a stílusa. - Ne csináld már... Megveszem neked, úgyis karácsony van. Nálam van pénz, ha ennyire imádod, akkor megéri rá költeni. És ki tudja, akár még a jövőben kölcsön is adhatod. Ellentmondást nem tűrően kinyitottam a bolt bejárati ajtaját. Hangosan csilingelni kezdett a fejünk felett valami ezüst csengettyű, jelezve az érkezésünket. Elkaptam Carol kezét és őt is magammal húztam. Nem kellett sokat keresgélnem, a küszöböt átlépve azonnal megláttam a külön kiállított könyveket a bolt kellős közepén, a bejárattól nem messze. Ide pakolták ki a legújabb kiadásokat és a bestsellereket, köztük volt Carol kedvence is. Mellette meg rengeteg szerintem nagyon elcsépelt kötet, de ez már csak az én személyes véleményem. - Ez amúgy hányadik része? Csak hogy tudjam, mennyit kell bepótolnom.
Caroline Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 17 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : hetedik évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : We have the curtains Zene : drawn and closed
Szer. Dec. 23, 2015 12:50 am
Nathan & Carol
- Neked is biztos nagyon tetszene -mosolyodtam el. Persze ebben nem voltam olyan biztos, ennyire még nem ismertem a könyvízlését. Többnyire megegyezett a kettőnké azok alapján, amikről eddig beszélgettünk, de ki tudja... lehet pont ez nem fog neki tetszeni. Elég meghökkent képet vágtam, amikor kijelentette, hogy megveszi nekem a könyvet, még magamat meghazudtolva is majdnem elpirultam. De ha egyszer olyan kellemetlen... Itt vagyok én, az aranyvérű, akinek a fülén folynak a galleonok és megvetetem vele a könyvet? Nem, ilyet nem játszunk, én nem vagyok ilyen. - Nem kell megvenned -válaszoltam végül a kezdeti döbbenet után. -Majd megveszem én magamnak, amikor legközelebb lejövök. Ne költs ilyenekre. -De akkor már késő volt. Automatikusan megvetettem a lábamat és próbáltam visszafelé húzni Nathant, amikor megragadta a kezemet, de nem ment. Túl kicsi voltam hozzá. Majdnem hasra estem a lendülettől, ahogy maga után húzott, de azért én még próbáltam visszafogni. Nem ment, kénytelen voltam feladni. - Most komolyan képes vagy megvenni? -sóhajtottam fel. -Hát legyen, de legközelebb kifizetem! Egyébként ez a negyedik. De rá is van írva, te kis vaksi. -Úgyis ki fogom neki fizetni. Senkinek sem leszek az adósa.
Nathan Winslow
Vér : mugli születésű Kor : 24 Csillagjegy : Kos Státusz : színész Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló
Csüt. Jan. 07, 2016 2:54 pm
Carol & Nathan
Roxmorts
Hajthatatlan voltam, minden áron meg akartam neki venni a könyvet. Talán tudat alatt volt némi mögöttes szándékom is, de alapvetően tényleg csak örömet akartam szerezni neki. Tudtam, hogy kettőnk közül neki számítanak kevésbé az anyagiak, de azért egy könyvet még meg tudtam venni... - Ne hülyéskedj már, szeretném neked megvenni. Amúgy is csak egyszer van karácsony egy évben. - Lendületesen húztam magam után, mit sem törődve azzal, hogy szegény mindjárt orra esik. - Nem fogom hagyni, hogy kifizesd. Nem toronyórát veszek lánccal, csak egy könyvet. Hidd el, nem emiatt fogok koplalni egész hónapban. Ha ez megnyugtat, most bejátszom egy másik színházba is, van miből költekeznem. Itt igazából azon volt a hangsúly, hogy "képzeld, máshol is játszom ám". Reméltem, hogy ő is kihallja a lényeget és azokra az előadásokra is eljön majd. Mert... mert hát sokat jelentett volna nekem. - Tehát a negyedik rész - emeltem le a könyvet a polcról. - Friss és ropogós első kiadás, becsüld ám meg.
Caroline Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 17 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : hetedik évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : We have the curtains Zene : drawn and closed
Csüt. Jan. 07, 2016 3:11 pm
Nathan & Carol
Nem igazán tetszett nekem, hogy ennyire vásárolni akar nekem. Milyen hülyén néz már ki, hogy én, az aranyvérű, akinek még a füléből is pénz folyik, vele vetetem meg a könyvet. Nem mondom, hogy megalázottnak éreztem magam vagy ilyesmi, egyszerűen csak kellemetlen volt. - Szóval ez lesz a karácsonyi ajándékom? -néztem bizonytalanul a polcra. Nem tudtam mást mondani, olyan kényelmetlen volt ez így... Amikor a másik színházat említette, felkaptam a fejem. Szóval másik színház? Nem hangzik rosszul. Pláne akkor nem, ha ő is ott játszik. Be kell vallanom, ő vált a kedvenc színészemmé. De talán nem is csak színészként szerettem annyira nagyon... Kínos, nem kínos, ez van. - Majd írd le nekem a címet és hogy melyik darabban játszol, meg szeretném nézni -mosolyodtam el. Ahogy levette a könyvet, szinte azonnal kikaptam a kezéből. Jó, hát hiába éreztem magam rosszul, amiért ő veszi meg nekem, attól még imádtam ezt a sorozatot. Ezen pedig semmi és senki nem fog segíteni. - Köszönöm, Nathan -nyomtam egy puszit az arcára. -Egy igazi angyalka vagy.
Nathan Winslow
Vér : mugli születésű Kor : 24 Csillagjegy : Kos Státusz : színész Ház : Griffendél Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló
Vas. Jan. 10, 2016 1:20 am
Carol & Nathan
Roxmorts
Én semmi kivetnivalót nem láttam ebben. Én voltam a férfi, innentől kezdve semmi szégyen nem volt abban, ha kifizettem neki valamit. Fordított helyzetben én is görcsölhettem volna, hogy milyen kínos, hogy egy lány vesz nekem valamit. - Igen, ez lesz a karácsonyi ajándékod. Meg még talán valami más is, ki tudja - vigyorogtam rá a lehető legsejtelmesebben. Amúgy már megvolt az ajándéka, de még nem akartam odaadni neki, elvégre nem volt karácsony. Várjon csak szépen... Nagyon elégedett voltam, hogy azonnal így lecsapott a másik színház lehetőségére. Helyes, pontosan ezt akartam elérni. Amúgy nagyon féltékeny lettem volna, ha mást nevezett volna a kedvenc színészének, az csakis én lehetek. - Mindenképp, ha akarod, még jegyet is szerzek rá neked valami jó helyre. Mert szerintem már most alig van, első előadás lesz, még egyszer sem játszották ott. Vagyis máshol sem, kortárs darab, ez lesz a tényleges premierje. Kicsit izgulok is, nehogy nagyon leszólják. Elég sok benne a politika, lesz, akinek nem fog tetszeni. - Például azoknak az öltönyös mészárosoknak, akiket kiengedtek az Azkabanból, meg akik megúszták... De ezt nem épp neki akartam előadni. A puszira szélesen elvigyorodtam, ennél szebb köszönetet nem is kaphattam volna. - Csak a szárnyacskáimat rejtegetem, mi?
Caroline Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 17 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : hetedik évfolyamos diák Ház : Mardekár Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : We have the curtains Zene : drawn and closed
Vas. Jan. 10, 2016 1:39 am
Nathan & Carol
Hunyorogva néztem rá, nagyon gyanús volt nekem. Nagyon reméltem, hogy nem vett nekem semmit karácsonyra. Persze nem azért, mert hogy én nem vettem volna neki semmit, persze, hogy vettem, csak... csak akkor is. Egyáltalán miért érzem magam ilyen kellemetlenül emiatt? Még én sem értem magamat... - Annak nagyon örülnék -mosolyogtam rá csillogó szemekkel. -A premierek mindig a legizgalmasabbak. De csak azzal a feltétellel megyek el, ha semmit nem árulsz el róla előre. De tényleg semmit. Vagy nagyon mérges leszek. -Amennyit én mérges voltam, és akkor is amennyire... hát nem nagyon kellett ettől félnie. - Persze, hogy vannak kis szárnyacskáid, csak a kabátod alatt bujkálnak. Majd egyszer megkeresem őket. -Igyekeztem nem figyelni arra, hogy ezt mennyire másképpen is lehet értelmezni. Miután fizetett és magunkkal vittük a könyvet, visszamentünk ki az utcára. Nem tudom miért, de belékaroltam és közelebb húzódtam hozzá. Talán azért, mert meleg volt, vagy talán azért, mert... másért.