Vér : félvér Kor : 25 Csillagjegy : Nyilas Ház : Mardekár Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : Áh.. hagyjuk!
Kedd Dec. 01, 2015 1:25 pm
Perselus Tobias Piton
Becenevem:
Pers, Pipogyusz, Piton
Nemem:
férfi
Korom:
25 év
Születési évem:
1960
Csillagjegyem:
Nyilas
Végzettségem:
Roxfort és Plumonbea - Bájitalmester medimágus szak és Átoktörő szak
Munkahelyem:
Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
MM
Oldalam:
sötét
Családi állapotom:
Nem nyilatkozom
Patrónusom:
Őzsuta
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
Félvér
Édesapám, Tobias Piton
Sosem volt jó kapcsolatom apámmal. Hároméves korom óta gyűlölöm, s ez a gyűlölet a mai napig tart, holott már rég halott. Igen, ennyire megviseltek a gyerekkori apró kis sérelmek. Nem voltak ám olyan aprók azok, csak külső szemlélőnek nem engedtem, hogy észrevegyék fájdalmamat. És milyen jó lett emiatt. Ma ennek köszönhetően már kitűnő oklumentor és legilimentor vagyok, amit bár apámnak köszönhetek, sosem leszek hálás neki ezért. Nem fogom megbocsájtani a sok fájdalmas verést, azt, hogy kényszerített arra, hogy tűzbe nyúljak, és még számtalan dolgot sorolhatnék, de nincs értelme. Szerintem bőven elég ennyi gyűlölködő szöveg apámról, akit igazándiból nem vallok vér szerinti rokonomnak sem. Tönkretette a gyerekkorom. Elég ok, nem? Mindenesetre csak örültem, mikor egy napon anyámmal holtan találtuk a hálóban.
Édesanyám, Eileen Prince
Anya... Vele azért jobb volt a viszonyom. Sokszor védett meg apa kirohanásaitól, illetve rengetegszer kedveskedett ezek után egy kis édességgel, vagy csak beszélgetéssel. Ekkor még azt hittem, hogy ő egy igazán jófej szülő, de tévedtem. Kicsivel később kiderült, hogy még rosszabb is, mint apa. Egyre többször zsarnokoskodott, és az otthon töltött életem nagy részét rettegésben kellett leélnem emiatt. A sok elvárás és verés, zsarolás azonban egy csapásra véget ért, mikor is ő meghalt. Belé csapott a villám. Mit mondhatnék erre? Aki megérdemli, az bűnhődjön. Ezek után már jobb volt a helyzet, ugyanis örököltem a házat, ami fölött immáron én voltam az úr, s a mai napig én is vagyok.
Mottóm
A boldogság egyetlen akadálya a valóság!
Amortentiám
Az erdőben elvétve található virágok és Lily hajának illata
Különös jellegzetességem
Az össze-vissza növő, kezelhetetlen, fekete haj
Ami megnyugtat
Munka, munka, munka
Ami boldoggá tesz
Lily
Ami bosszant
Sok dolog van, ami bosszant. Ilyen például, hogy Lily hozzáment Potterhez, és még gyerekük is született.
Ahol jól érzem magam
A saját kis házamban, illetve a tanári szobámban.
Hobbim
Kísérletezés a bájitalokkal
Rossz szokásaim
Talán a hajtépés, mikor ideges vagyok, vagy gondolkodok, de amúgy külső szemmel csak rossz szokásaim vannak.
Titkaim
Nem utálom annyira Pottert és Blacket, mint mutatom a világnak.
Legnagyobb félelmem
SZÖVEG
Ami nélkül nem tudnék élni
Ide akkor most soroljam fel az összes alapvető emberi szükségletet? na hagyjuk már! Egyébként pedig, nincs olyan dolog, ami nélkül nem tudnék élni, lévén, hogy az embernek tényleg csak az alap szükségletek kellenek ilyen téren. De ez az én véleményem, lehet, hogy mások teljesen másként vallanak ilyen téren.
A családom nekem
Maga a pokol. Nem szeretnék ilyet mondani, de nagyon örülök, hogy meghalt szinte az összes rokonom.
Ha én nem lennék
Akkor más lenne helyettem, aki valószínűleg sokkal, de sokkal ostobább lenne, mint én.
Amit rólam beszélnek
Nem igazán tudom, nem szoktam meghallgatni az ilyen pletykákat, és amúgy sem érdekel túlzottan, hogy ki titulál nap, mint nap ennek meg annak.
Amit szeretek magamban
A tudás. Ez mindenkiben benne van, de sajnos valakiben nem mutatkozik meg olyan szinten mint a kivételesebb emberekben.
Amit utálok magamban
A túlzott önbizalmam és az önfejűségem. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy vannak nálam sokkalta jobb emberek is, sőt. Szinte csak nálam jobbak vannak.
Kinézetem
Egy száznyolcvan centi körüli, sötétbarna, már-már fekete hajú férfi vagyok barna szemekkel megáldva. Kusza hajam mögül szemem nem igazán látszik ki, de ez általában kapóra jön. Enyhén sápadt arcszínem miatt sokan betegnek néznek, s a folytonos egyedüllét csak megerősíti őket ebben. Valahol igazuk van, mondjuk.
Múltam
Mennydörgés hangja hallatszik. Odakint az ég villámokat szóró szeme látszik, s egy-egy jelenség olykor el is éri a földet. Itt-ott a forróságtól gőzölgő, fekete körök látszódnak az amúgy sötét éjszakában. Csillagokról nem beszélhetünk, ugyanakkor esőről már sokkal inkább. Csak úgy kopognak a hatalmas cseppek a háztetőn, s az ablakon. A házban egyetlen ember tartózkodik csak. A földszinten lévő dolgozószobában egy gyertya mellett egy sötétbe burkolózó alak ül. Olvas. kezében sastollpenna, előtte egy üveg vérvörös tinta. Javít. Dolgozatokat. Ez az alak én vagyok. Igen, kicsit hihetetlen, hogy a karácsonyi szünetben is dolgozatokat javítok ilyen időben. A házon egyébként semmi ünnepi dísz nincs. Utálom a Karácsonyt; csupa felesleges hajtás. Karácsonyfa, ajándékok, szeretet ünnepe. Ugyan már. Minek ez nekem? Ki az aki szeret, s akit én szeretek? Egy ember van csak: Lily. De hisz ő a családjával van, valahol több mérföldre tőlem, Vele. Potterrel, és valószínűleg ott van még velük a többi is. Mindenesetre Black biztosan. Sóhajtásom megtöri a csendet. A Roxfort nyáron a legszebb. Mindenki azt hiszi, hogy én nem tudom értékelni a természet szépségeit, holott ez nem igaz. Imádom a naplementét, főleg a tóparton. Meseszép, mikor
Ha újrakezdhetném
Fogalmam sincs, hogy mi lenne, mert akkor valószínűleg újra megszületnék, és nem emlékeznék semmire előző életemből. Történne, ami meg van írva.
Ha egy napig bármit tehetnék
Akkor azt csinálnám, amit akkor, ha bármit tehetnék.
Ha kitörne a háború
Megölném vagy megöletném magam. Nem bírom már ezt a sok stresszt. Nem való ez nekem.
Ha meghalnék
Nem lenne semmi. hahó, az élet megy tovább! Mindenki pótolható. Mindenki!