Vérem

félvér bár mugli származásúnak tartom magam.

Édesapám, Charles Wandson

a Wandson család kviblije. Száműzöttként élt, addig a napig míg velem együtt visszatért a Wandson walesi családi fészkébe. Nagyon talpraesett,  hisz nélkülöznie kell a varázslatot az életéből. Ahogy mondani szokta: "Varázslat nélkül is megélnek az emberek a föld hátán". Próbálja titkolni előttem azt, hogy rossz érzéssel tölti el, hogy a család varázsló tagjai elveszik tőle egyetlen lányát vagyis engem.  Én nagyon szeretem mert ügyesen barkácsolgat otthon. Minden szünetben haza megyek hozzá.
Tudom, hogy nagyapám nem fogadja el édesapámat, úgy mint törvényes gyermeke, pedig az szörnyen érzem magam hogy apu és nagyapa nincsenek jóban. Nagyon szeretem aput és mindent meg teszek, hogy a családi hangulat ne fagyon meg, akkor se mikor együtt van az egész család apuval, nagypapával és apu testvéreivel. Miért kell így viselkedniük apuval?

Édesanyám, Reményesy Klára

egy okos és logikus mugli nő volt. Két éves koromban vesztettem el. Alig emlékszem rá csak képek maradtak meg róla. Rákban halt meg. tudom hogy szerette a fehér színt és apuval is boldogan éltek Erdélyben.

Nagyapám, Stephanus Wandson

Egy zsémbes komor, öregember, de kifejezetten velem megpróbál kedves lenni. Szerinte én az ő dédanyja (Teresa) vonásait örökölte és reméli olyan híres és nagy boszorkány leszek, mint egykor dédanyja is volt. Nagy kihívás elé állított engem. Még hogy olyan híres legyek, mint Teresa ősöm. Nagyapa számára a legfontosabb, hogy a Wandson család továbbra is fent maradjon, ezért is fogadta vissza aput, mert bennem még van Wandson.  

Nagynéném, Miriel Wandson

Egy kissé önfejű, ami a szívén az a száján. Beszédes teremtés. Munkája során a varázsló világ legkülönbözőbb tájairól tudósít szabadúszó újságíró riporter. Különböző lapokba ír kritikákat. Ez számára az élet. Sajnálja néha nagyapát, hogy otthon kell hagynia kvibli apámmal együtt. Amikor teheti iskolai tanítási szünetekben haza jön és gondoskodik rólam, mint egyetlen nő a családban, de hát akkor is ritkán jár haza, mert a világ nem áll meg mikor haza látogat. Úgy szeret engem, mintha a lánya lennék. Szerintem nem éppen az az anya típus, de próbál az lenni.

Nagybátyám, Tobias Wandson

Egy nagy zseni, nagyapa büszkesége:"az egykori iskolaelső fiam". Hát igen, mivel csak ő járt a Roxfortba nagyapa fiai közül így csak ő lehetett iskolaelső. Hobbiból kísérletezik különböző állatokat keresztez, persze szigorúan minisztériumi engedéllyel. Munkája Spanyol Francia Olaszországba köti le az ottani legendás lényekkel kapcsolatban kutat. A családban talán ő az egyetlen aki nem utálta ki apát. Olyanok vagyunk, mint a barátok. Amikor kiszökök a házból ő tudja egyedül hova kóborlok el. A kis rigómmal, amit tőle kaptam.

Mottóm

Somniant magna et Confortentur et fortis!

Amortentiám

a walesi tengeri sós levegő, vanília  

Különös jellegzetességem

Egy különc szürke kis egér vagyok. Mit jelent a jellegzetesség? Nyelvek terén nagyszerű vagyok ötéves koromban már latinul motyogtam magamban
Nagy képzeleterő szorult belém és a fantáziavilágom is csodás.

Ami megnyugtat

Az egyedüllét,  a gondolataimba merülés, egy érdekes és jó könyv olvasása, vagy egyszerűen a seprűn való repülés és elképzelni, hogy egy szelíd sárkányon ülök.

Ami boldoggá tesz

ha valaki megért és elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Ami bosszant

Ha látom, hogy mások másokat bántanak. Az erősebb a gyengébbet kihasználja és bántja.

Ahol jól érzem magam

Kint a szabadban, egyedül egy fa tövében. A kastély csendesebb zugaiban.

Hobbim

Úszás, különleges túrák és felfedezések megtétele, varázstörténeti olvasmányok olvasása

Rossz szokásaim

Ha zavarban vagyok akkor halkan motyogok. Néha elbeszélek a velem társalgóval, mert olyan szét szórt vagyok, ha zavarba hoznak és nem bírom tovább a próbatételt elmenekülök.

Titkaim

Ismerem a Szükség szobáját, Tudom hol lehet kiszökni a családi birtokról. Tudom mi a titka Tobiasnak, amit még nem tud senki sem. Tudom miért nem találja meg a házunkat senki sem rajtunk kívül, sajnos a bűbáj nevét nem tudom, de sosem volt látogató vagy vendég a házban és a környező területen.

Legnagyobb félelmem

Édesapám és Tobias halála, őket nagyon szeretem és őket féltem a legjobban

Ami nélkül nem tudnék élni

a szeretteim nélkül, Stella nélkül, Aputól kapott fehér karkötő nélkül, ami anyué volt és  amit mindig a csuklómon van

A családom nekem

Egy bonyolult tényező. Két tűz között vagyok az egyik szorosan magához ölel a másik pedig is szorosan húzna magához. Úgy érzem magam sok esetben, mint egy híd ,aki próbálja össze kötni őket. Édesapámat a család többi tagjával, de a két sziget taszítja egymást. Egyszer talán a két sziget közeledni fog majd és két lábon fogok állni egy földön és nem két földön egy-egy lábbal fogok állni mint most. Miriel nagynénémre úgy tekintek mintha a pótanyám lenne, persze csak akkor, ha otthon van. Nagybátyám, mintha már-már a bátyám lenne. Nagyapjával ápolt viszonyom hát elég bonyolult helyzet hisz ő a szigor megtestesítője.

Ha én nem lennék

Azt nem sokan vennék észre, szinte senki se. Talán jobb is lenne nélkülem az életük én csak eddig bonyolítottam a helyzetet.

Amit rólam beszélnek

Miriel szerint az, ami az egész családra jellemző, hogy makacsok vagyunk meg van bennem is. Apu szerint én egy kis tündérbogár vagyok, akiben ott ég a tűz. Tobias azt a csendes lázadó típust látja bennem, ami egykor őt és nővérét is jellemezte.
Az iskolatársaim azt mondják bolond vagyok és még túlságosan is gyerek. A velem egykorúak úgy gondolják éretlen vagyok hozzájuk képest. Mások alá becsülnek és ügyetlennek tartanak és ezt oly sokszor el is hiszem.
A tanárok közt is sokan így vannak velem, mint a diáktársaim, hisz, ha izgulok képes vagyok mindent elrontani.

Amit szeretek magamban

Szeretek minden újat és különöset megvizsgálni. Néha el tudom hinni magamról azt, hogy olyan okos vagyok, mint ahogy apu mesélte, hogy anya is az volt. Van, amikor egész talpraesetten kilábalok a bajból. Szeretek szárnyalni a fantázia szárnyain. Olyankor elképzelem, hogy egy középkori ódon kastélyban járok és kelek, mint a hercegnők vagy éppen hogyan nevelhetnék fel egy szer egy szép sárkányt úgy, hogy ne romboljon és fújjon tűzet és ne tegyen kárt az emberek értékeiben. Hogyan lehetek világsztár kviddicsező játékos vagy éppen miként állítom helyre apám nevét nagyapa szemében. Igen, a képzeletemet nagyon szeretem.  Azt a csendes és hűséges oldalamat, aki minden emberben próbálja a jót látni. Ha lennének igazi barátaim kiállnék mellettük. Ja a mardekáros diákok között nehéz megláttatni a jót és nem is tudom úgy megértetni magam.
A bátor vakmerő oldalamat, amely az összes erdőt bejárná egy hátizsákkal és Stellával együtt. Bevallom szeretek egy kicsit lusta lenni és azt elővenni, amihez épp kedvem van, hisz még gyerek vagyok félig meddig, hadd legyen meg a szabadságom nekem is.

Amit utálok magamban

Nem vagyok az az igazán tettre kész bátor lány, hogy kiálljak egy másik gyenge mellett. Valahol a távolból nézem és szomorkodom az eseten a lelkem mélyén segítenék az elesetten és kiállnék mellette, de van bennem egy gát, ami visszahúz. "Ne tedd Marilla!"
Azután, hogy megalázták és mindenki otthagyta segítek az áldozaton. Tudom ez a legrosszabb, hogy végig nézem és nem merek semmit sem tenni csak le csukom a szemem és elfordulok, mert küszködök a könnyeimmel, utálom magamat.
Önbizalom hiányos vagyok és néha túl sokat fecsegek magamba. Sosem tudom úgy kifejezni magam mások előtt ahogy szeretném és ez engem bosszant a leginkább. Ezeket nagyon utálom magamban. Bárcsak, egyszer lehetnék jobb is és másabb is.

Kinézetem

Hajam világos barna már-már szőkének mondható vagy inkább vörösnek, egyezünk ki a vörösesbarna színben, szemeim barnák, átlagos magassággal rendelkező lány vagyok. Szeretem befonva hordani a hajam. Szememhez illő ruhákban járok, de hangulatomnak megfelelően is felszoktam magamra kapni a ruháimat. Mindig van rajtam valami fehér ha egy aprócska, is akkor is. hordok magamnál valamit. egy fehér hajgumit vagy éppen a fehér karkötőm van rajtam.

Múltam

Románia területén születtem Erdélyben, Drakula és Magyar Mennydörgők hazájában. Édesanyámat korán elvesztettem. Apukámnak pedig nem volt már ott maradása így haza kerültem az ő otthonába. A szigetország  nyugati részén fekvő Walesbe. Furcsa egy családom van és néha úgy érzem mindegyikőjüknek meg van a furcsa titkai. Talán apu és én vagyok az egyedüli kivétel ez alól. Nagyapa titkos könyve és a sok furcsasága. Tobias a maga titkos jegyesével. Miriel ragaszkodó szerette mind nagyon különös.
Mivel nagyapám birtokán élünk, így az ottani szabályok érvényesek rám. Egy kicsit paranoiásnak gondolom néha a zsémbest, de Tobias szerint meg vannak az okai miért lett ilyen. Szóval szabályok mikor mehetek ki játszani a kertbe és mikor mivel kell foglalkoznom, még így gyerekként is. Nem kellett sok házi munkát végeznem hisz mindent meg csinál a kis Tectu nevezetű házimanónk. A kinti és benti létet szabályozta és én szabadnak születtem. A nagy világ fel fedezése minden velem egykorú gyerek álma és vágya. Sokszor kiszöktem a házból ilyenkor a büntetés az volt, hogy nagyapa mellett olvasnom kellett. Mindenféle könyveket ekkor szerettem meg az irodalmat, mert olyankor megint szabadnak érezhettem magam.

A ház falain belül szabadon járhattam így én voltam a kis madár a kalitkában. Aki unalmában a folyosót égő láva folyónak gondolja és az apró köveken kell át ugrálni, hogy át érj a veszélytelen túl partra. Végül félúton észre vesz egy apró kis állatot aki miatt visszafordulok, hogy megmentsem. Másfél óra kínszenvedés után sikerül a hosszú folyosó végére jutnom ami nem folyosó, hanem mint már említettem egy forró láva folyó. Majd meg érkezik Szemfény a sárkányom, akivel hátán elrepülök, ki a szabadba. Ott elkezdek csavarogni. Mivel nem kis terület tartozik a házhoz így egész sok helyen meg fordulhatok néha egész különleges helyekre kalauzol ott is a képzeletem a jeges északra vagy a forró délre. Szépséges keletre Japánba vagy a nyugat szabadságába Amerikába. Találkoztam már sündisznóval a kertben vagy ép egy szürke nagy nyúllal is különböző állatokat láttam már de nem tudom mi lehetett a hátsó istállóban régen. Már elképzeltem, hogy egy pegazusa volt nagyapának, de mik azok a hatalmas karmolások. Tobias néha tesztrállal jön haza, de az sem hagy ilyen nyomokat. Lehet, hogy valaki vérfarkas volt a családban. Milyen sok rejtély van birtokon aminek a felét sem ismerem mert nem merem meg kérdezni?

Tizenegy éves koromig egy játszótársam se volt, nem voltak barátaim. Így az iskola nagy váltás volt nekem. Sok velem egyidős és öregebb diáktárssal kerültem össze az előtt nekem csak Tobias apa és Nagyapa volt a játszótársam és barátom. Felnőtt barátok egy gyereknek. Milyen témákról lehet velük beszélni? Nem olyanról, ami két tizenegy éves között társalgási téma szokott lenni.
Bekerültem az iskolai házamba és rá kellett döbbennem pár hónap alatt, hogy el kezdtek kerülni, mint a rühes kutyát. Pedig minden jó szándék ott volt bennem próbáltam velük beszélgetni, de a butuska kislány voltam a szemükben, az ügyetlen. Majd nem sokkal később valamelyik évfolyamtársam elkezdte híresztelni azt, hogy kinek is vagyok a lánya vagyok pár hónapig Bibis Kviblinek hívtak. Szörnyen éreztem magam haza akartam menni, minden éjjel sírtam apu és Tobias után. Miért ilyen szörnyű gonoszak velem? Egyedül Stella, akit Tobiastól kaptam volt a vigaszom. Az első fél év után az magába fordult lány lettem. Egyedül kezdtem el tanulni és magam kis útjait jártam. Senki sem akart igazán megismerni így hagytam, hogy ne ismerjenek meg igazán.
Második év elején történt, hogy egy elsős diákot kiszemelt három idősebb csúnya arcú fiú. Én pedig segíteni akartam rajta, de hát erősebbek voltak így mindketten a padlóra kerültünk. Én megpróbáltam segíteni. Ő ismert engem és hogy a különccel van dolga így hát miután segítettem neki rendbe szedni. Ott is hagyott rögtön. Én megpróbáltam mindent, de nem sikerült magam megkedveltetni senkivel sem magam. Emiatt már nem sírok annyit, mint régen. Nem vagyok Hisztis Mirtill, ő rimánkodik és picsog. Én nem teszem ezt magamba fordulva egy csöndes helyen próbálom elrejteni ezt a gyengeségem. Mindent meg tennék, hogy egyszer fel figyeljenek rám, hogy nem is vagyok annyira más, mint ők. Talán egy szép napom igazból be kerüljek a ház kviddics csapatába, mert igen nagyon szeretek repülni, bár nincs seprűm még. Vagy szívesen lennék prefektusi és iskola első lenni, (de az utóbbihoz nincsenek még kiváló osztályzataim). Szeretnék én is fényleni fent a csillagos égen mint egy  a Apu szerint nem szabad le mondanom az álmaimról, én hűséges vagyok önmagamhoz még mindig. Addig is lelkesen szurkolok a házam csapatának a meccseken. Talán az a baj, hogy önmagam adom és nem egy hamis arcot mutatok nekik és bátran meg mutatom azt aki vagyok.

Most új reménnyel vágok neki az évnek lehet, hogy megváltoztak és elfogadnak engem is egy nyár alatt sok minden történhet. Ez a harmadik év szép lesz. Érzem. A mostani kihívások alatt sem fogok megrogyni.

Ha újrakezdhetném

Már sokszor elgondolkodtam ezen a lehetőségen. Lehet, hogy Beauxbatonsba jártam volna. De sokkal bátrabban kezdtem volna meg az iskolai életet. Anyu nem halt volna meg és nem itt élnék, hanem Romániában Erdélyben a fenyvesek hazájában.

Ha egy napig bármit tehetnék

Az összes emberből ki törölném a gonoszságot és a fájdalmat, hogy segítsék az elesetteket és boldogság legyen a világban, mint a tündér mesékben boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Ha kitörne a háború

Nem tudom, mit csinálnék. Talán sírnék hogy miért harcolnak egy más ellen a nagyok, de lehet hogy kitörnék abból a leblokkolt állapotból ami miatt soha nem tudok semmit sem tenni, amikor akarok és gyerekszemmel én is harcolnék.

Ha meghalnék

Talán csak Apunak és Tobiasnak Miriel nénémnek és Nagyapának hiányoznék. Nem vagyok másnak fontos. Miért lennék fontos bárkinek is az iskolában? Egy senki vagyok ott.

Playby: Dakota Blue Richards