Ismeretlen ismerős

A mai munkával végeztem, így a legközelebbi hoppanálási ponthoz igyekeztem az Abszol úton keresztül. Péntek van és szabad az egész délutánom, megyek Cassius-hoz. Már bejelentkezett két lány, hogy kijönnének velem egy túrára a közeli erdőbe. Jobban szerettem volna egyedül menni és lazítani, de szerintem így sem lesz semmi gond.
Hosszú délelőtt állt előttem, nagyon unalmas volt. Végeláthatatlan papírhalmokból állt szinte az egész asztalom. Hogy gyűlöltem ezt az egészet. Az első fél óra után már fel-alá járkáltam az asztalom előtt és úgy olvasgattam a jelentéseket. Nincsenek rá szavak, hogy mennyire gyűlölöm ezt. Viszont minden rosszban van valami jó. Kaptam egy új ügyet, amit hétfőn el kell kezdenem megoldani.
Tehát erőteljesen haladtam az utcán, bár nem volt egyszerű, eléggé nagy volt a tömeg. Meg-megtorpantam néhány üzlet előtt. Múltkor is találtam egy jó bőrkészítő üzletet, de akkor nem volt keret rá, hogy vegyek magamnak egy új mellényt. Talán jövő héten összejön rá a pénz. Ritkán szoktam pénz szűkében lenni, de Cassius lesántult múlt hónapban és nekem kellett fizetnem az állatorvos költségeit. Ezért kissé leégtem anyagilag.
A fő utcán haladtam és elgondolkoztam, amikor egy váratlan lökést éreztem a vállamnál. Nekimentem valakinek. Odakaptam a tekintetemet.

notes:
by L. D.

Norman & Vivian

Békésen sétáltam az Abszol úton, mikor valaki hirtelen nekem rontott. Teljesen kizökkentem a gondolataimból, és eléggé meg is ijedtem. A három zacskóból, amit cipeltem, az egyik kicsúszott a kezemből, és a földre zuhant. Pánikszerűen guggoltam le, hogy gyorsan összeszedjem a szétgurult tollakat, mielőtt valaki összetaposná őket. Ahogy vissza akartam dobálni őket a vászonzsákba, akkor vettem csak észre, hogy a tintásüveg eltörött, és kifolyt belőle a tintának legalább a fele, átitatva a vásznat, kiütve a táska külsejére is. Nagyon elkenődtem, mikor ezt megláttam.

Ismeretlen ismerős

Már csak annyit láttam, hogy egy zacskó valami potyogott le a földre. Ha jól láttam valami irodaszerek lehettek. Pennák, pergamenek sokasága hevert a földön, köztük pedig fekete tintanyomok és egy törött üvegcse. Jesszusom..ezt én tettem. Szegény lány.
Rögtön levetődtem mellé és segítettem volna belepakolni, amikor észrevettem a tintás szatyrot. Előkaptam a zsebemből a pálcámat és eltüntettem a tintafoltot, majd tovább rakosgattam a pennákat és a pergameneket. Sajnos a tintás üveggel nem tudtam mit csinálni.
Amikor befejeztük, felálltam és felsegítettem a hölgyet.
- Igazán sajnálom.   - néztem szomorúan a szemébe. - Nem direkt volt. Megengedi, hogy kifizessem vagy vegyek gyorsan egy újat? Igazán lekötelezne vele, kisasszony.
Mindenképpen meg akartam téríteni a kárt, ha már én tettem ezt szegény lánnyal. Borzasztóan szégyeltem magam. Soha eddig ilyen kellemetlen szituációba nem kerültem még saját magam miatt. Buta, buta Norman.
- Egyébként Norman vagyok. Norman Marlow, auror. - mutatkoztam be illedelmesen. - Tényleg rettentően sajnálom.

notes:
by L. D.