Vér : félvér Kor : 28 Csillagjegy : Skorpió Státusz : Varázsbűn üldözési főosztály alkalmazottja Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : MM Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap :
Bár én eredetileg nem a gyermekvédelemnél dolgoztam, néha engem is kirendeltek a helyszínre, ha épp nem volt elég emberük. Vagy ha úgy gondolták, más is lehet a háttérben. Kicsit később érkeztem a helyszínre, mint a többiek, mert még akadt egy gyors papírmunkám, de most odaléptem a már ottlévő emberekhez, egész pontosan Robin mellé. - Hé - mondtam köszönés gyanánt, és finoman vállon ütöttem. Ma még nem találkoztunk, pedig ő volt az egyetlen személy, akire barátomként tekintettem; és igazság szerint attól is féltem, hogy ha én nem vigyázok rá, addig esetlenkedik, amíg kárt tesz magában. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, mitől kezdtem rá úgy tekinteni, mint az öcsémre. Gyors biccentéssel köszöntöttem a többieket, aztán felpillantottam a hatalmas épületre, amit árvaháznak használtak. Már a kisugárzása sem tetszett, bár biztos az is közrejátszott, hogy az árvaházak rám hozták a frászt. Az itt lakó gyerekeknek szörnyű lehet. Kérdőn néztem a többi alkalmazottra, mert nem én akartam vezetni az egészet, viszont lassan nem ártott volna bemennünk.
Robin Blackburn
Vér : mugli születésű Kor : 27 Csillagjegy : Halak Státusz : Varázsbűn-üldözési kommandó tagja Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : Zene : Rebbenő szemmel
ülök a fényben
Szomb. Május 16, 2015 3:38 pm
Josh&Robin
Mostanában sokszor kijöttünk Lestrange és Dolohov fél éve alapított árvaházához. Nem volt rá nyomós okunk, ugyanis minden tökéletesen zajlott odabent, a gyerekek jó körülmények között nőttek fel, mindenük megvolt és szakképzett nevelők és tanítók foglalkoztak velük. Gyanúsan perfektül ment minden, és ez nekem nagyon nem tetszett. Exhalálfalók, akik mugli születésű kisgyerekeket vesznek a szárnyaik alá? Ugyan már, ehhez még én sem vagyok elég jóhiszemű… Ennek ellenére a kicsik imádták azt a két szemetet, ha együtt láttuk őket a két alapítóval, a gyerekek azonnal körbeugrálták őket. Mi lehet a titkuk? Mikor valaki a vállamra csapott, rémülten összerezzentem. Nem számítottam rá, eddig észre sem vettem, hogy Josh felém közeledik. - Szia – mosolyodtam el halványan, mikor megpillantottam a barátomat. - Azt hiszem, mind megérkeztünk már. Talán be kéne menni. Nem voltam vezető alkat, nem tetszett a gondolat, hogy nekem kelljen irányítanom ezt az öt-hat embert, azonban mind elég tanácstalannak tűntek. Senki sem járt szívesen a régi halálfalók territóriumán, vagy minek is kéne neveznem ezt a helyet… Mivel utasításokat nem akartam osztani, így csak Josh-al az oldalamon besétáltam az épületbe. Hatalmas, régi építésű kúria volt, bizonyára valamelyik aranyvérű birtokában volt, ezeknek rengeteg ilyen házuk van. Kívülről és belülről is rendezett, tiszta közeg várt minket, amelyet az utóbbi időben a gyerekekre szabtak. Színes képek és falak, puha szőnyegek, játékok és gyerekméretű bútorok, meg ehhez hasonlók. Tényleg jól gondoskodtak róluk. De az anyagiak és a jólét nem minden. Vajon a lelki táplálékot is megkapják? Mint egykori állami gondozásban lévő gyerek, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy talán ez a legfontosabb. Amint beléptünk az árvaházba, egy csapat kislány rohant elénk, hogy csodálkozással vegyes ámulattal bámuljanak minket.
Josh R. Doley
Vér : félvér Kor : 28 Csillagjegy : Skorpió Státusz : Varázsbűn üldözési főosztály alkalmazottja Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : MM Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap :
Én sem gondoltam, hogy pár exhalálfaló teljesen jó szándékkal nyit árvaházat mugli származású gyerekeknek. Ha őszinte akartam lenni, folyton azt vártam, hogy a Reggeli Próféta címlapján ott díszelegjen az, hogy az épület rejtélyes körülmények közt kigyulladt, minden árva meghalt, vagy valami hasonló. Mégis, akárhányszor jöttünk, úgy tűnt, minden rendben van. Korszerű felszereltség, mosolygó gyerekek, és ha a két alapító megjelent, a gyerekek azonnal lerohanták őket. Nem lehetséges, hogy az Imperius hatása alatt állnak, ugye? Nem, egész biztosan nem, az látszana rajtuk. Itt valami más van a háttérben. Robin megjegyzésére csak bólintottam, de szerencsére más is hallotta, ezért végre elindultunk. Amikor beléptünk, azonnal lerohant minket egy csapat kislány. - Sziasztok - mosolyodtam el halványan, aztán felpillantottam és kissé gondterhelten néztem körül. Semmi nem változott, ugyanúgy nézett ki, mint mindig. - Nem én vagyok az egyetlen, aki változatlanul gyanakszik, ugye? - kérdeztem halkan úgy, hogy csak Robin hallja. Tudtam, hogy először a két alapítóval kell majd beszélnünk, és utána megint átkutatjuk az egész épületet. Látszólag teljesen felesleges lesz.
note: --- ;; words: 300
Robin Blackburn
Vér : mugli születésű Kor : 27 Csillagjegy : Halak Státusz : Varázsbűn-üldözési kommandó tagja Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : Zene : Rebbenő szemmel
ülök a fényben
Szomb. Május 16, 2015 7:26 pm
Josh&Robin
Kedvesen a három kislányra mosolyogtam, akik erre azonnal odarohantak hozzám és a karomba csimpaszkodtak, egy-egy „Robin bácsi” csatakiáltással. Gyakran jártam ide, mondhatni, az én területemmé nevezték ki a Minisztériumban az árvaházat, így már elég jól ismertek a bennlakók. Imádtam a gyerekeket és ők is engem, könnyen megtaláltam velük a közös hangot. Úgyhogy nem meglepő, hogy most is ilyen kitörő lelkesedéssel fogadtak. - Nem, itt valami nagyon nem stimmel –fordultam Josh-hoz, miután leraktam a földre a legkisebb gyereket. - Küldjük el Bones-ékat, hogy beszéljenek a vezetőséggel, addig pedig nézzünk körbe. Bár biztos nem fogunk találni semmit… Ehhez kétség sem fért, ugyanis soha nem találtunk semmit. Még egy porszembe sem köthettünk bele, nem úgy, mint más helyeken. Lestrange és Dolohov túl jól tudják, hogyan szerezzék meg az emberek szeretetét és bizalmát, még a gyerekekét is… Persze velük könnyű, ők elhisznek mindent a felnőtteknek, ők még nem olyan gyanakvók, mint mi. - Körbevezettek minket Josh bácsival? – nyújtottam a kezem egy szőke, két copfos kislány felé, aki az imént csapódott a többiekhez, és most lesütött szemmel álldogált előttünk. Úgy tűnt, nagyon zavarban van. Átéreztem a helyzetét, az esetek háromnegyedében én is legalább ennyire kellemetlenül éreztem magam, ha nem még jobban. Azonban itt, a gyerekek között és Josh mellett el tudtam engedni magam.
Kezdőlap 
