Vérem

félvér

Édesapám, Frank Makepeace

Az egyetlen olyan ember a családomban, aki bármit is számít nekem. Öt éves korom óta ő nevel, teljesen egyedül élünk otthon. Azt hiszem, nála jobb apát keresve sem találhatnék magamnak, noha ő sokszor emlegeti, hogy bárcsak jobb apám lehetne. Valóban nem egy mintaapa, de nem is várhatom el tőle, hogy az legyen. Nem egyszerű egyedül felnevelni egy fiút. Sokat dolgozik, nyilvánvalóan azért, hogy engem el tudjon rendesen tartani és mindent megadhasson, amire szükségem van, ugyanakkor amint hazamegyek szünetekre, az összes túlóráról lemond és velem tölti az idejét. Azt hiszem, van közöttünk valami különleges kapcsolat, vagy lehet, hogy csupán az alakított ki közöttünk ilyen szoros köteléket, hogy nem tudtunk soha sem másra támaszkodni. Több mint tíz éve csak ketten vagyunk egymásnak, senki nem volt ott, aki támasztotta volna a hátunkat, amikor baj volt. De azt hiszem, ennek így kellett lennie. Nagyon örülök neki, hogy nem az a túlzottan szigorú és aggódó fajta, mint amilyenek az egyedülálló szülők szoktak lenni és az anyám helyét sem próbálja átvenni. Mindenben támogat, amiben csak tud, legfőképpen a kviddicsben. Azért a hazahordott jegyeimnek nem mindig szokott örülni…
Az apám az az ember, akiért tényleg bármikor, bármit képes lennék megtenni. Eleve elég önfeláldozónak tartom magam, de ha apuról van szó, ott bármi szóba jöhet.

Édesanyám, Deborah Makepeace

Nem vagyok előítéletes. Soha, senkihez nem álltam úgy hozzá, hogy nem ismertem és úgy feltételeztem róla rosszat. Anyám ez alól remek kivételt képez. Ugyanis ő az egyetlen ember, akit hiába nem ismerek, mégis teljes szívemből utálom. Nem ismerem pontosan a körülményeket, hogy mi történt a szüleim között, ami egészen idáig vezetett, de annyira nem is foglalkoztatnak. Anyám otthagyott engem és apámat teljesen egyedül, egyetlen szó nélkül. Úgy ment el, hogy még csak meg sem ölelte a kisfiát, egyszerűen csak egyik napról a másikra eltűnt az életéből. Ezt pedig soha nem fogom megbocsátani neki. Mert lehet, hogy apámmal megromlott a viszonya, de én még mindig ott voltam neki. Egy anya nem hagyja csak úgy el a gyerekét… Tizenkét éve nem láttam, de úgy érzem, most már nem is akarom. Semmi késztetést nem érzek rá, hogy megismerjem. Számomra halott.

Mottóm

"Ne vígy engem kísértésbe. Odatalálok magam is."
"A szamárfül az origami legegyszerűbb változata."
"A kíváncsiság nem bűn, de ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk."

Amortentiám

füstölt sajt, szegfűszeg

Különös jellegzetességem

Állandóan, megállás nélkül vigyorgok. De tényleg mindig és ez az embereknek is fel szokott tűnni. Ha rossz kedvem van, akkor is ott ül egy mosoly legalább az arcomon, még én magam sem tudom, miért. Szerencsére azért nem gyakran van rossz kedvem.

Ami megnyugtat

Nyári délután. Otthon. Apával. A hátsó kertben. Kviddicsezni. Ezek mind külön és együtt is.

Ami boldoggá tesz

Amikor a markomba kapom a cikeszt. Eufórikus érzés, soha nem tapasztaltam még jobbat.

Ami bosszant

Ha valamit nem tudok. De az nagyon. Mert én mindig, mindenről tudni akarok és nagyon zavar, ha ez nem sikerül. Emellé nem bírom az igazságtalanságot sem, iszonyatosan fel lehet húzni vele.

Ahol jól érzem magam

Bárhol, ahol olyan a társaság. Ha éppen egy ember van ott, akkor csak egy, de az olyan legyen. Ha egy egész bagázs, akkor az is nagyon szuper, a hangulat meglegyen és kész. Meg persze szeretek otthon is lenni.

Hobbim

Kviddics, egyértelműen. Bár ahhoz talán túl komolyan veszem, hogy hobbinak lehessen nevezni. Ez esetben nincsen hobbim, legfeljebb a tanárok szándékos idegesítése.

Rossz szokásaim

Abból túl sok van… Mindenbe beleütöm az orrom, iszonyatosan kotnyeles vagyok. Nem pletykálok, de minden értékes információt, amit akár csak véletlenül meghallok, mélyen elraktározok. Ezeknek később rögtön utánajárok, tényleg túlzottan kíváncsi vagyok és mindent tudni akarok.
Nem vagyok egy mintadiák. Nem olyanok a jegyeim, mint amilyeneknek lenniük kéne, habár az előző évekhez képest mostanra már összeszedtem magam. Hiába, a RAVASZ vizsgák még az olyan hülyegyerekeknek is, mint amilyen én vagyok, fontosak.
Képes vagyok túl sokat kérdezni az emberektől. Ez nem a kíváncsisághoz tartozik, legalábbis nem teljesen, ugyanis ilyenkor nem az vezérel, hogy jaj, minden részletet tudjak. Csak szeretem megismerni az embereket, noha én nem sokat szoktam elárulni magamról. A családomról semmit. Ennek ellenére szeretem ismerni a barátaimat és mindenki mást is, aki körülöttem él. Egyeseknek ez nem tetszik, ugyanis akaratlanul is képes vagyok olyanba belekérdezni, amibe nem kéne.

Titkaim

Nem szoktam az anyámról beszélni, eleve a családomról sem sokat. Ha valaki rákérdezne, elterelném a témát. Ezen kívül nagyon őszinte és szókimondó vagyok.

Legnagyobb félelmem

Hogy elveszítem apámat. Egyedül nem hiszem, hogy mennék bármire is az életben. Nem bírnám ki nélküle.

Ami nélkül nem tudnék élni

Kviddics. Vagyis eleve a sportok. Lehet, hogy kviddics nélkül találnék valami mást, de ha semmi nem lenne, nekem végem lenne.

A családom nekem

semmit nem jelent. Csak apám egyedül, a többiekre mind magasról teszek.

Ha én nem lennék

apám nem tudta volna elviselni, hogy anyám lelépett. Valószínűleg vége lett volna egy-két hónapon belül. A Griffendél meg egy fogóval lenne szegényebb.

Amit rólam beszélnek

Vicces, vidám srácnak tartanak, aki helyzettől függően tud komoly és laza is lenni. Többnyire kedvelnek, mert mindenkihez tárt karokkal fordulok és nem szívesen bántom meg az embereket.

Amit szeretek magamban

Hogy mindig fel tudom vidítani az embereket, legalább egy kicsit. Mindenki tudja, hogy engem bárki használhat lelki szemetesnek, mert soha nem fogok semmit elárulni, ha kínoznak sem. És persze mindig igyekszem segíteni nekik, amiben csak tudok. Szeretem, ha bíznak bennem és én is bízhatok az emberekben, ez a jó barátság alapja. Én azt hiszem, egy jó barátnak mondhatom magam.

Amit utálok magamban

Még mindig azt, hogy túl kotnyeles vagyok. De nem tehetek ellene, a kíváncsiságot nem lehet legyűrni.

Kinézetem

Az átlagosnál sajnálatos módon alacsonyabb vagyok, ami nagyon tud zavarni, nem szeretek felfelé bámulni az emberekre. Ugyanakkor ez egy fogónak előnyére válhat, hiszen könnyebb és gyorsabb vagyok a többieknél. Amúgy annyira talán nem is kell emiatt sajnálkoznom, hiszen a sport sokat javít a helyzeten. Rövid, szőke hajam van és kék szemem, ahogy azt már mondtam, állandóan vigyorgok. Az öltözködést nem viszem túlzásba, egy farmer, egy póló és egy pár sportcipő tökéletesen megteszik.

Múltam

Ötéves voltam, amikor anyám csapot-papot-férjet-gyereket otthagyva lelépett otthonról. Semmi előzménye nem volt, én legalábbis nem vettem észre, már amennyire emlékszem rá. Egyszer csak ott voltam a helyzet kellős közepén, hogy egyik pillanatról a másikra az egyik szülőm eltűnt. Egy kisgyereknek nem olyan egyszerű az ilyet feldolgoznia. Nekem nem is ment. Apám bármennyire is próbálkozott, hogy erősnek tűnjön és tartsa bennem a lelket, nem igazán ment neki. Nagyon magam alatt voltam és mély letargiába zuhantam, ami egy kisgyereknél nagyon ijesztő tud lenni. Motiválatlan voltam, semmihez nem volt kedvem és semmi mást nem csináltam, csak otthon feküdtem. Apu mindent megpróbált, hogy segítsen rajtam, aggódott értem. Próbált minél többet foglalkozni velem, de egyszerűen mindhiába. Egy végső, elkeseredett ötlete volt, hogy elvisz egy komolyabb kviddicsmeccsre. És lám, megtörtént az áttörés. Néhány nap leforgása alatt visszatért a régi, energetikus kis Eliot, aki új célt tűzött ki maga elé: profi kviddicsjátékos szeretne lenni. Hosszú heteken és hónapokon át kviddicses könyveket bújtam, egyszerűen soha, semmi nem kötött le még ennyire. Pláne könyvek nem. Az álmom első szakasza valóra vált, amikor már a második roxforti tanévben felvettek a Griffendél csapatába, a következő pedig akkor, amikor tavaly év elején elkezdtem betölteni a csapatkapitányi posztot. Minden úgy halad előre, ahogy annak lennie kell.

Ha újrakezdhetném

Mindent megtennék azért, hogy otthon tartsam anyámat.

Ha egy napig bármit tehetnék

kiderítenék mindent, ami birizgálja a fantáziámat és még nem jöttem rá a megoldásra.

Ha kitörne a háború

biztosan az élen harcolnék azokért az elvekért, amiket igaznak tartok.

Ha meghalnék

apám követne. Nem bírná ki egyedül.

Playby: Matt Barr