Vérem

félvér

Édesapám

Évekkel ezelőtt meghalt, nem bírta a vele történt atrocitásokat. Erőnek erejével felépített a semmiből egy olyan újságot, ami még a Reggeli Prófétánál is sokkal nagyobb volt – és lenne még mos is, ha nem rombolták volna le az egészet. Apám életmunkája volt az a szerkesztőség és néhány rövid hónap leforgása alatt évek munkáját tették tönkre vele. Képtelen volt feldolgozni, hogy kisemmizték és ez vitte el a kelleténél korábban.

Édesanyám

Kéttucat másik idős emberrel él egy öregek otthonában. Teljesen leépült apám halála után. Ő ugyanúgy benne volt az újság felvirágoztatásában, ahogy a férje, de mégsem a cég lerombolása volt az, ami a padlóra vágta, hanem az, hogy egyedül maradt. Képletesen értve. Egy ideig én és a testvérem foglalkoztunk vele, de sokáig mi sem bírtuk. Most már meg sem ismer minket.

Öcsém, Owen

Gyerekkorunk óta jól megvan közöttünk az összhang. Még gyerekként sem vitatkoztunk soha, habár nem feltétlenül értettünk egyet jó néhány dolog kapcsán. Ott voltunk egymásnak, ha arra volt szükség, ő is mellettem állt a feleségem halálakor és ő is számíthatott rám mindenben. Ugyan most már mindketten felnőtt és félig vagy teljesen családos emberek vagyunk, továbbra is tartjuk a kapcsolatot és jóformán napi szinten találkozunk. Attól függ, hogy jön ki a lépés.

Első feleségem

Az egyetlen nő volt, aki igazán számított. Amikor elvettem feleségül, az hittem, vele boldog életem lesz. Tévedtem. Probléma merült fel a szülés során, amit ugyan a Mungóban helyre tudtak tenni, de nem teljesen. Egy-két héten belül megvolt az eredmény, hogy a feleségem HIV pozitív a lányunkkal együtt. Fél éven belül meghalt. Tovább is bírta volna, de a gyerek vitte magával.

Leányom

Tízhetes korában halt meg a HIV vírus és egy gyermekbetegség következtében. Soha nem ismertem, soha nem is fogom. A mai napig eszembe jut.

Második feleségem, Ingrid

Éreztem valamit iránta, de nem eleget. Nem sok kiegyensúlyozott évünk volt. Közel nyolc éve elváltunk, a kapcsolatunk közel sem fényes. A fiunk miatti állandó pereskedés megtette a hatását. Ennek az vetett véget, hogy Anthony betöltötte tizenhetedik életévét. Azóta egy szót sem váltottam vele. Nincs mit mondanom neki.

Fiam, Anthony

Az egyetlen gyerekem, mégsem kapja meg tőlem azt, amire igazán szüksége lenne. Ez ellen nem tudok tenni, de annyira nem is próbálkozom. A szünetek alatt mégis velem lakik. Tipikusan az a fiú, aki minden ellen lázad, de még túl gyerekes ahhoz, hogy rendesen tegye. Jólelkű gyerek, népszerű és kedvelt a köreiben. Sok nézeteltérésünk van, de alapvetően nem mondhatnám, hogy rossz kapcsolatunk lenne.

Mottóm

A könyvekkel nem igazán lehet elmenekülni, de megakadályozhatják, hogy az ember elméje véresre vakarja magát. A kultúra rút luka.

Amortentiám

tinta, pergamen, darált kávé

Különös jellegzetességem

Azt mondják, a művészek mind mások. Kicsi a valószínűsége, hogy én kilógom ebből a sorból.

Ami megnyugtat

Az írógép billentyűinek monoton kattogása. Könyvek illata. Csend.

Ami boldoggá tesz

Az emberek szellemi fejlődése, főképpen, ha én válthatom ki belőlük a változást a könyveimmel. Ez lenne az első számú célja annak, hogy írok és valóban boldoggá tesz, ha valaki átszakítja a szalagot.

Ami bosszant

A manipulálható, irányítható kis aranyhalak, akik megesznek mindent, amikkel beetetni próbálják őket. És a horgászok, akik mindezt velük teszik.

Ahol jól érzem magam

Bárhol, ahol egyedül lehetek. A családomon kívül mást nem bírok megtűrni a közvetlen környezetemben hosszútávon.

Hobbim

A fiam. Minden időmet az írás és az üzletem tölti ki, neki már csak ez maradt.

Rossz szokásaim

Láncdohányos vagyok. Embertelen mennyiségű koffeint termelek be. Inszomnia.

Titkaim

Nehéz dolog úgy titkot tartani, hogy az ember papírra veti minden gondolatát és ezt a papírt még közszemlére is teszi.

Legnagyobb félelmem

Ha félnék bármitől is, nem írnék könyveket. Ez rólam és a munkáimról is sokat elárulhat.

Ami nélkül nem tudnék élni

Ha egyik napról a másikra megszűnne a képességem, hogy írjak, az hamar a halálba kergetne. Belebolondulnék a saját elmémbe.

A családom nekem

Van is, nincs is. Nem tudom, melyik fele a fontosabb.

Ha én nem lennék

Egy gondolkodóval szegényebb lenne a világ és a helyemben egy másik elbutult marionettbábu mozogna.

Amit rólam beszélnek

Ki ezt, ki azt.

Amit szeretek magamban Jó tulajdonságaim

Elsősorban az íráskészségem és a válogatott szóhasználatom. Ezek nélkül semmire sem mennék az életben, ez hozta nekem a sikert és a megélhetést.
Könnyedén belelátok a dolgok legmélyébe, nem nehéz kitalálnom, hogy mi folyik a háttérben. Ez rendkívül bosszantó tulajdonság, de sok jó is származhat belőle.

Amit utálok magamban Rossz tulajdonságaim

Ugyan remekül tudom szavakba önteni a gondolataimat, de élőszóban már sokkal nehezebb értelmes szöveget alkotnom. Nem mondom, hogy nem tudok beszélni, de így közel sem annyira jó, mint ha írnék. Panaszkodnom azért nem nagyon kell, sokakat még így is le tudnék beszélni bárhonnan.
Hanyagolom a családomat, elsősorban a fiamat. Tudom, hogy apára lenne szüksége, de rossz helyen kopogtat. Ez így elég non-sense hatású, mivel én vagyok az édesapja, de ennek ellenére nem vagyok apának való. Ezt pedig be is bizonyítom azzal, hogy szinte semmi időt nem találok a fiamra.
Túl őszinte vagyok. Mások szerint bunkó, szerintem őszinte. Bárkinek megmondom nyíltan és velősen a véleményemet, tekintet nélkül arra, hogy ki áll éppen előttem. Nem sokan szokták értékelni, de véleményem szerint nincsen undorítóbb dolog annál, mint amikor valakit kibeszélünk a háta mögött, utána meg jópofizunk előtte.

Kinézetem

Koszosbarna hajam van, barna szemem, erőteljes és éles arcvonásaim. Nem vagyok jóképű, nem vagyok sármos, nem vagyok helyes. Magasságom 183 cm, ehhez tartozik 95 kg. Elegánsan öltözködöm mindig. A cipőméretemet jobb, ha már kihagyom, elég az információ.

Múltam

~ Antikvitás ~
Amikor én megszülettem, a szüleimnek jóformán semmijük sem volt. Még mindketten éppen csak hogy elvégezték az iskolát, akárhová is mentek, pályakezdők voltak, kevés fizetéssel. Tehát nem volt egyszerű akkor még az életünk, nagyszülői fedezet nélkül, amire szükségünk lett volna. Nem tudom, milyen okból kifolyólag szálltak ki a nagyszüleim a szüleim életéből, de ez mostanra már teljesen elveszett a süllyesztőben. Nem fontos, hogy mi történt akkor.
Négyéves voltam, amikor még egy taggal bővült a család. Ekkor már mondhatni stabil lábakon álltunk. Apámnak biztos állása volt az egyik újság nyomdájában, anyám pedig menedzserként dolgozott, már nem is emlékszem rá, hol. Kezdett egészséges környezet kialakulni körülöttünk.

~ Középkor ~
Már majdnem végzős voltam a Roxfortban, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy saját vállalkozásba fognak. Én támogattam őket mindenben és mivel az én segítségem is szükségeltetett hozzá, hogy mindaz, amit megálmodtak megvalósuljon, nyári munkát vállaltam. Nem volt sok, de még mindig több mint a semmi. A fiatalkorom nagyjából így ment el, igyekeztem együtt építkezni a szüleimmel. Owennel is ekkor kezdett szorosabb kapcsolat kialakulni közöttünk, ahogy mindketten kezdtünk megérni és felnőtt szemmel nézni a világra.

~ Reneszánsz ~
Még a Plumonbea Mágusakadémián eltöltött első évem során ismertem meg azt a nőt, akit később elvettem feleségül. Nem voltam az érzelmek embere és főleg nem a szerelemé, számomra mindig is fontosabb volt, hogy azt a bizonyos újságot juttassam egyre előrébb. De Vele néhány dolog más megvilágításba került. Úgy gondoltam, hogy ha az üzleti életben is sikert érhetek el, akkor ez nem lehet sokkal nehezebb a családdal.

~ Barokk ~
Isten egyik helyen ad, másutt elvesz. Nem is fogtam fel az ebben rejlő hatalmas igazságot, egészen addig a napig, amit azóta is a legborzalmasabbnak tudok be. A feleségem szült, az első gyermekünket, egy kislányt. Sajnos a dolog nem úgy ért véget, ahogy lennie kellett. Szükséges volt a vértranszfúzió, aminek következtében a feleségem és ezzel együtt a születendő csecsemő is HIV vírussal fertőződött. A lányunk két és fél hónapos volt, amikor elhunyt, a feleségem sem bírta sokkal tovább, fél éven belül őt is elvitte a betegség és a gyermek elvesztése okozta fájdalom. Ezután minden energiámmal a már javában virágzó újságunkkal kezdtem foglalkozni, ami a szüleink halála után rám és részben az öcsémre szállt – volna. De idáig már nem jutottunk el.

~ Klasszicizmus ~
Voldemort és a halálfalói rémuralmának ideje alatt ment tönkre az egész életünk, de elsősorban a szülőké. Ami részben az ő, azaz a mi hibánk is volt. Túl sok olyan jelent meg az újságban, ami az akkori kormánynak nem igazán tetszett. Természetesen nem csak a fogukat szívták, hanem tettek is az ügy érdekében. Porba döngölték apámék cégét, ezzel engem is megfosztva az örökségemtől.
Még ezalatt ismerkedtem meg Ingriddel és ekkoriban született meg a fiam, Anthony.

~ Romantika ~
Tiezenegy év után úgy tűnt, a házasságom, amely már évekkel azelőtt megrekedt, most végleg véget ért. A cég bukása után a maradék pénzemet egy kis könyvesboltba öltem, az időmet pedig az írásnak szenteltem. Ez lett az életem, minden percét ez töltötte ki, a családom már nem tűnt olyan fontosnak. Befutott, sikeres író lettem, a fiamnak meg használhatatlan apja. De hát ilyen az élet. Elváltunk, Anthony saját akaratából kifolyólag évente váltogattuk, hogy kinél lakjon, majd miután betöltötte a tizenhetet, véglegesen hozzám költözött. Hogy miért, azt sosem fogom megtudni.

~ Modernség ~
Írok. A kis sarkomban ülök, fent, a könyvesbolt emeletén beépített, tágas lakásban. Ott ülök a szobám sarkában, az ablak mellett, egy írógép, egy hamutartó és egy doboz cigaretta társaságában. Az éjjeleim és a nappalaim is így telnek el. Gyakran azt sem veszem észre, hogy napok óta nem ettem vagy éppen a torkom van kiszáradva a dehidratációtól. Csak a lapok, a tinta és a billentyűk számítanak.

~ Posztmodern ~
Nem tudom, mi lesz. Senki nem tudja. De én teszek a jó jövő érdekében. Ha rajtam múlik, mindent jobbá fogok tenni. A fiamnak, az ő fiainak és majd az azok fiainak is. Kiszámíthatatlan dolog, nem tudhatom, hogy sikerrel fogok-e járni vagy sem. De csak az tudja alakítani mások jövőjét, akiben megvan hozzá az akarat és az ambíció. Bennem megvan. Hamarosan minden más lesz. Gondoskodom róla.

Ha újrakezdhetném

Hibázni emberi dolog. Ha képes is lennék az újrakezdésre és elkerülném a régieket, egész biztosan újakat tennék. Lehetséges, hogy még rosszabb is lenne.

Ha egy napig bármit tehetnék

Most is azt teszem, amit akarok.

Ha kitörne a háború

Még az is lehet, hogy szerepem lenne benne.

Ha meghalnék

Playby: Mads Mikkelsen