Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Vas. Júl. 05, 2015 11:40 pm
Jonathan & Jenessa
Nagyon hamar hazaértem, pláne magamhoz képest. Általában nem mentem el otthonról hosszú időre, de ha mégis, akkor azt általában nem egyedül tettem. Magányosan nem volt az igazi még a pénzköltés sem. Egyébként nem vagyok egy Malfoy, annyit nem szoktam szórni a pénzt. De a mai nap más volt. A vásárolgatást is félbehagytam a Tom Bakerrel történt találkozásom után, ami, megjegyezném, eléggé megrázó volt. Pláne, hogy nem értettem szinte semmit abból, amit mondott. Az első utam a kedvenc szalonomba vezetett, amikor hazaértem. Gondoltam, kipakolok először, hátha az segíteni fog valamit. Kiszedtem az újonnan szerzett, egyébként teljesen felesleges dísztárgyakat a szatyrokból. Azokat, amiket nem akartam megmutatni Jonathannak, rögtön a kijelölt helyére raktam, a maradékot pedig a dohányzóasztalra. Hiába futkároztam még a szobák között is, nem segített semmit. Ugyanott voltak a gondolataim, ahol eddig, egyáltalán nem tudtam elterelni őket. Fel-alá járkáltam a férjemet várva, most már a hálószobában. Nem tudom, meddig, talán órákon keresztül sétálgattam, nem vettem észre az idő múlását. Amikor meghallottam, hogy hazaért, azonnal odaszaladtam elé és szinte letaroltam egy majdhogynem kétségbeesett öleléssel. Úgy éreztem, hogy ezt most meg kell tennem, erre van szükségem.
Derűsen értem haza, alig vártam, hogy elújságolhassam Jenessának, milyen remek napom volt. Ugyanis a mai munkanapom még az átlagosnál is jobban telt, és nem csupán azért, mert minden munkát sikerült mások nyakába varrnom. Nem, ebben semmi különös nem volt. Ellenben az ezerszer szórakoztatóbb, hogy az apja, az a szerencsétlen, pipogya pojáca tönkretett egy víztartályt és nem elég, hogy csak úgy facsarni lehetett Mr. Nottból a vizet, de sikerült az eggyel alattunk lévő emeletet is eláztatnia. Minchum bizonyára el volt ragadtatva a vízeséstől, amit a nyakába kapott; ugyanis nem lehetett egykönnyen elállítani a katasztrófát, tekintve, hogy a tartályt megbűvölték. Remekül szórakoztam, mit ne mondjak. Mikor beléptem a szalonba, Jenessa szinte rám vetette magát. Mindig örömmel üdvözölt, de ez a hevesség nagyon meglepett. - Neked is szia, egyetlen hitvesem – vigyorogtam rá.
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 6:40 pm
Jonathan & Jenessa
Nem válaszoltam neki. Szívesen rámordultam volna, hogy nem vagyok most ilyen szuper hangulatban, de egyrészt nem tudhatta, másrészt pedig valamelyest megnyugtatott, hogy ilyen. A normális, megszokott Jonathan, ez kellett nekem. Odabújtam hozzá és perceken keresztül szorongattam. Nem, nem akartam elengedni, nekem ez most így volt jó. Hogy kiszorítom belőle a szuszt? Lényegtelen. - Beszélnünk kell -húzódtam el tőle hirtelen és a vállába kapaszkodva, komolyan néztem a szemeibe. -És ne hülyéskedd el, mert ez most fontos. Türelmetlenül vártam a válaszát. Minél hamarabb tudni akartam mindent.
Perceken keresztül ölelkeztünk, ami ugyan jólesett, de továbbra sem tudtam hova tenni a hirtelen jött szeretetáradatát. Biztos hormonális lehet... - Jó, teljes komolysággal és komorsággal hallgatlak. - Már a felvezetés sem tetszett. Mégis mit akarhat közölni? Hogy terhes? Vagy meghalt valaki? Esetleg mindkettő? Nem, akkor nem lenne ennyire erős... Megfogtam a karját és magammal húztam a kanapé irányába, hogy aztán helyet foglalhassunk rajta. Kényelmesen hátradőltem és átkaroltam Jenessa vállát, ezzel együtt közelebb vonva magamhoz. Türelmesen vártam, hogy belekezdjen abba a rettentően komoly mondandójába. Essünk túl gyorsan a kevésbé vidám részeken, hogy utána elmesélhessem neki, mekkora szerencsétlen az apja. Na, nem mintha nem tudta volna magától is... Mindenki tisztában van vele, mennyira életképtelen az idősebbik Theodore Nott. A kisebb sem volt teljesen normális, de még mindig nagyobb eséllyel viheti valamire az életben, mint a kívül-belül szőke apjuk,
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 6:57 pm
Jonathan & Jenessa
Nem voltam benne biztos, hogy komolyan mondta, amit mondott. A szavai alapján képtelen voltam megmondani. A hanglejtése... Hát az mindegy igazából, Jonathan túl jó színész. Szó nélkül követtem a kanapéhoz. Oldalról hozzásimultam, a fejemet a vállára döntöttem, a karomat pedig a mellkasára fektettem. - Délelőtt kimentem az Abszol útra vásárolgatni. És akkor felbukkant egy auror, vagy legalábbis azt mondta magáról, hogy az. Olyasmiket mondott, hogy össze fognak csapni felettünk a hullámok, meg hogy ő még a "barátod" a Minisztériumban és tud segíteni. Vagy pedig menekülnünk kell. Tudod, hogy én nem vagyok az ilyenekben otthon, fogalmam sincsen, hogy miről beszélt és teljesen ostobának érzem magam. És félek. -Nagyon tömören fogalmaztam. Főleg magamhoz képest.
Homlok ráncolva hallgattam Jenessa mondanivalóját. Mire a végére ért, az amúgy teljesen átlagos arcszínem kezdett krétafehérre váltani. Bassza meg... Igen, összesen ennyire tudtam gondolni első körben. Utána viszont gyorsan összeszedtem a gondolataimat, okosan és megfontoltan kellett válaszolnom. - Várj, várj, ne rohanjunk ennyire előre... Ki volt ez az ember? A nevét elmondta? Emlékszel, hogy nézett ki? - Nem voltak auror barátaim, és nem is terveztem összebarátkozni eggyel sem. Nem kedveltem a fajtájukat. Ez a történet viszont nagyon aggasztó volt azok után, amit Bellával csináltunk a múltkor. Nem derülhetett ki, az egyszerűen lehetetlen... De akkor mégis mit akarhatott ez az ember? Talán csak üres fenyegetés rejtőzött a szavai mögött? Akkor viszont rosszabbkor nem is időzíthetett volna... Ó, hogy fulladna meg!
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 7:32 pm
Jonathan & Jenessa
Ha láttam volna az arcát, valószínűleg nagyon megrémülök. Még ennél is jobban. Hozzá voltam szokva, hogy mindig könnyen kezeli a dolgokat, a mostani reakciója pedig messze nem volt könnyed. - Tom, Tom valami, nem tudom már a nevét. A Tom biztos. Megállás nélkül bagózott, szerintem tíz perc alatt legalább négy szálat letudott. Büdös volt és szutykos. Elég ijesztően nézett ki, így utólag belegondolva. Egy rohadt sikátorba akart berángatni, azt hittem, helyben megerőszakol... Mélyet sóhajtottam. Még mindig nem tudtam semmit, de vártam, hogy feldolgozza a hallottakat. Majd később rákérdezek még egyszer, ha nem válaszol.
Ennyiből sem volt nehéz kitalálni, hogy kiről beszél, és nem azért, mert a Tom annyira ritka név lenne... Tom Baker, az az utolsó csatornapatkány a másodikról... - Tom Baker a neve. És nagyon melegen ajánlom neki, hogy ne merjen hozzád érni. - Ha bepróbálkozott volna a feleségemnél, egész biztos tettem volna nála egy baráti látogatást... - Nem mondta el, hogy pontosan mire céloz ezzel? Mert ez így nagyon zavaros, Jenessa... Nem akartam vele megosztani a sejtésemet, elvégre nem tudott semmiről. Ő eddig abban a naiv hitben élt, hogy a férje egy rendes, vicces ember. Hát persze, ez így is van. Csak néha szeretek kikapcsolódni és más módon szórakozni, amiről jobb, ha ő nem szerez tudomást. Márpedig most nagyon félő, hogy kénytelen leszek kitálalni neki. Vagy kétségek közt hagyom és viselem a következményeit...
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 8:00 pm
Jonathan & Jenessa
Tom Baker, tényleg. Akkor csak tudja ő is, hogy ki az. Persze, gondolhattam volna rá, nem hiszem, hogy sok hozzá hasonló figura mászkálna a Minisztérium folyosóin. Különben meg elég mélyen kell lennünk, ha ilyeneket alkalmaznak... Pláne aurorként... - Nem hiszem, hogy bántott volna. Habár... nem tudom. Lehet, megtette volna. Most már nem érdekel. -A kérdésére csak a fejemet ingattam. -Nem tudom ennél világosabban elmondani. Ő is zavarosan beszélt, én sem értettem belőle sokat... Tényleg nem tudom. De neked csak van ötleted, hogy mire célzott, nem? Rendes, vicces ember... Nem, tudtam, hogy nem az, vagyis hogy nem teljesen az. Valahol mélyen tudtam. De engem nem érdekelt, el tudtam tekinteni tőle.
Undorító, hogy ilyen emberek a rend őrei. Persze én már sokkal régebben csalódtam bennük, mikor a halálfalók perei folytak. Azóta tudtam, mifélék ezek... - Jenessa, bármire célozhatott... Talán csak pénzt akar, fogalmam sincs. Bármiért megpróbálhat bemártani, manapság egy gyanús pillantásért is halálfalózni kezdenek az emberek, tudod milyenek. Biztos a régi dolgokat akarja felhánytorgatni, de azzal esélye sincs bajba keverni. Tisztára mostam a nevem, ártatlan vagyok. Mégis mivel tudnának meggyanúsítani? Szerinted tettem valamit? - Az ilyen kérdésekkel talán el tudom venni a kedvét a kérdezősködéstől. Nagyon tartottam tőle, hogy esetleg nyíltan érdeklődni kezd afelől, hogy tettem-e mostanában valamit. Ugyanis fogalmam sem volt róla, hogy akkor mit fogok neki válaszolni... Hazudnom kéne, de azzal csak most mentettem ki magam, később úgyis elő fog még kerülni a téma, ha Bakeren múlik. Márpedig erősen kétlem, hogy az az ember ennyiben hagyná a kis játékát, amennyiben nem beszélgetek el vele vagy nem kapja meg, amit akar.
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 8:26 pm
Jonathan & Jenessa
Nem válaszoltam neki azonnal. Féltem, hogy véletlenül megbántanám, akár akaratomon kívül is. Mert valljuk be, az őszinte válasz még sértő is lehetett volna. Hogy "nem tudom". Mert tényleg nem tudtam. Én a felesége voltam, az életének az a része, amelyik az otthonához tartozott. Nem pedig a munkájához és minden egyéb máshoz. - Tettél? -kérdeztem vissza válasz helyett. -Őszintén válaszolj. Nem érdekel, ha fáj, ha ijesztő, ha rossz. Csak ne hazudj. Tudod, hogy azt nagyon utálom. Féltem tőle, hogy mit fog mondani. Valószínűleg semmin nem lepődtem volna meg, legfeljebb azon, ha azt mondja, hogy szeretőt tart. Akkor nagyon szomorú lettem volna. De az nem is tartozott ide.
Vagy fél percig némaságba burkolóztam, mérlegeltem, mi lenne most a legbölcsebb válasz. Végül a féligazság mellett döntöttem, átmeneti megoldásként ez tűnt a legjobbnak. - Te is tudod, hogy annak idején benne voltam a keménymagban, még ha nem is sitteltek le, mint a többieket. Azt is tudod, mert mindenki tudja, hogy mi volt a közös szórakozásunk, akármennyire is tagadja most mindenki. Tisztában vagyok vele, hogy ez kívülről betegesnek és abnormálisnak tűnik, de ez az életem szerves része volt. Ha úgy tartotta kedvünk, csapatba verődtünk, ittunk vagy józanon nekivágtunk egy muglik lakta utca páros oldalának és órákig elszórakoztunk. Utána soha, senki nem volt feszült, nem volt semmi bajunk, minden euforikusan szép volt. Ezt most biztos nem érted, de tényleg így volt. És nos... valamelyik nap eszembe jutott, hogy felelevenítem a régi szép időket, még ha egyedül is. - Bellát szándékosan kihagytam a történetből. Két okból, egyrészt azért, mert elég gyanús lett volna a szituáció Jenessa szemében, másrészt pedig nem akartam Bellát is belekeverni, róla nem kell tudnia Jenessának. Amúgy tényleg ezer éve nem volt köztünk semmi, jóval az Azkaban előtt találkoztunk Bellatrixel utoljára úgy. És az az igazság, hogy Jenessa mellett a közös partik ezen része kicsit sem hiányzott, ellenben a gyilkolással. De ez már más téma, most nem ez a fontos.
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 9:05 pm
Jonathan & Jenessa
Csendben hallgattam végig a mondandóját. Nem kezdtem el undorodni tőle, nem akartam lecseszni, kioktatni, felpofozni, elhajtani. Semmit. Hiszen úgy mentem hozzá, hogy minderről tudtam, még úgy is, hogy nem tisztáztuk le. Azzal a tudattal lettem a felesége, hogy ez így volt és akár még így is lehet. Elég álszent lett volna tőlem, ha ezek után teljesen kifordulok önmagamból és megtépem. - Értem -feleltem néhány másodperccel azután, hogy befejezte, amit mondott. A válaszom rövid volt és velős, nem is akartam tovább erről beszélni. Az eredeti témánk fontosabb volt. -Gondolod, hogy erről beszélhetett? Mert nekem nem úgy tűnt, de akár még ez is lehetett...
Nem erre a reakcióra számítottam. Persze, tudta, hogy mit műveltem régen, de ez mégis csak más szituáció volt. Vagy talán próbálta leplezni, hogy mennyire megviselte, amit hallott... Nem tudom. A válasa viszont megnyugtatott. Nem úgy tűnt, hogy Baker tud bármit is. - Bármi megeshet. De nem hiszem, hogy tud róla, egyáltalán nem volt nyilvános. Csak Lestrange és Dolohov tudnak róla, de ők nyilván nem adnák tovább. - Meg az összes Lovag, de ezt már nem tettem hozzá. Ezzel a két névvel is csak azt akartam érzékeltetni, hogy Tom Bakernél befolyásosabb emberek állnak a mi oldalunkon. Az már más kérdés, hogy nem álltak volna ki értem, mosták volna kezeiket, de Jenessa úgysem lát bele a politikába, pontosabban teljesen hidegen hagyja, nem fogja megkérdőjelezni, amit mondok neki. Legalábbis nagyon reméltem. - Meg fogom ezt oldani, ne aggódj. Eddig is sikerült.
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Pént. Júl. 10, 2015 10:43 pm
Jonathan & Jenessa
- Biztosan menni fog? -kérdeztem vissza csendesen. Nem mintha kételkedtem volna benne, de megerősítésre szükségem volt. Még akkor is, ha nem igaz. Megbíztam benne, talán annál is jobban, mint kellett volna. De más nem volt, akihez ilyen közel álltam volna. Az öcsém? Hagyjuk már, csak egy gyerek még. Lassan kezdtem egy kicsit megnyugodni, de ugyanakkor máshol pedig csak jobban aggódtam. Nem értettem, miről van szó, jóformán azt sem tudtam, hogy hol is vagyunk most. Rá kellett most támaszkodnom és bíznom a szavaiban. - Újra meg fog keresni engem, ugye? -kérdeztem.
Felesleges volt kételkednie, megvoltak a magam módszerei. Nem akartam az orrára kötni, mert ugyan nem voltak olyan brutálisak, mint Bellatrix és Dolohov kedvencei, de nem is szerettem volna reklámozni. Minél kevesebben tudnak róla, annál biztonságosabb. Elég, ha a Lovagok tudják, hogy ki az Imperius koronázatlan királya. - Ne aggódj, teljesen feleslege ezen görcsölnöd, könnyedén megoldom. - Megnyugtatóan magabiztosan mosolyogtam rá, habár belülről közel sem voltam olyan higgadt. - Minden esély megvan rá, hogy megint keresni fog. De akkor vagy hajtsd el vagy értesíts engem. Akkor már nem lesz ekkora a szája Mr. Bakernek, nekem elhiheted...
Jenessa Mulciber
Vér : aranyvérű Kor : 18 Csillagjegy : Kos Státusz : feleség Ház : Griffendél Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : házas<3 Karakterlap : Zene : Hey, Jude
Szomb. Júl. 11, 2015 12:11 am
Jonathan & Jenessa
Halványan visszamosolyogtam rá. Ez valamennyit segített, de nem mondom, hogy sokkal jobban éreztem volna magam tőle. A semminél viszont mégiscsak több. - Nem hiszem, hogy őt olyan könnyen le tudnám rázni -sóhajtottam fel. -Biztosan nem véletlenül engem keresett fel ahelyett, hogy egyenesen hozzád ment volna. Csak tudnám, hogy mire volt ez jó neki... Én soha nem értettem az emberi gonoszságot és nem is fogom megérteni. Az nem az én stílusom, messze álljon tőlem. De abban biztos voltam, hogy most képes lettem volna kitekerni Tom Baker nyakát.
Kezdőlap 
Derűsen értem haza, alig vártam, hogy elújságolhassam Jenessának, milyen remek napom volt. Ugyanis a mai munkanapom még az átlagosnál is jobban telt, és nem csupán azért, mert minden munkát sikerült mások nyakába varrnom. Nem, ebben semmi különös nem volt. Ellenben az ezerszer szórakoztatóbb, hogy az apja, az a szerencsétlen, pipogya pojáca tönkretett egy víztartályt és nem elég, hogy csak úgy facsarni lehetett Mr. Nottból a vizet, de sikerült az eggyel alattunk lévő emeletet is eláztatnia. Minchum bizonyára el volt ragadtatva a vízeséstől, amit a nyakába kapott; ugyanis nem lehetett egykönnyen elállítani a katasztrófát, tekintve, hogy a tartályt megbűvölték. Remekül szórakoztam, mit ne mondjak.