Vérem

Arany. A legtisztább fajtából.

Édesapám, Cygnus Nigellus Black

A Minisztériumban dolgozott osztályvezetőként. Mintaapának nem volt épp nevezhető. Nem csak egyszerűen rossz apa volt, de egy undorító férfi, aki gyerekein élte ki perverz vágyait. Én közel sem voltam olyan rossz helyzetben, mint a nővéreim; hármunk közül Bella járt igazán rosszul. Soha nem beszélt róla, de tudtuk... mindenki tudta. És mindenki hallgatott. Aztán egy nyári estén apánk lefeküdt aludni, és nem is ébredt föl soha többé.

Édesanyám, Druella Euphrosyne Black

Visszataszító nő. Mindenáron fiút akart szülni, lányait eltaszította magától. Amint megházasodtunk, mindhárman megszakítottunk vele mindennemű kapcsolatot.

Nővérem, Bellatrix Druella Lestrange

A Sötét Nagyúr bukása után két évet töltött az Azkabanban, de szabadulása óta példás színésznő vált belőle. Hiába élt-halt a Nagyúrért, képes volt kilépni bűvköréből, és normális nő látszatát keltve élni tovább.

Nővérem, Andromeda Euphrosyne Tonks

Nem a nővérem, mióta összeszűrte a levet a sárvérű Tonksszal. A lánya egyidős az én Lycorisommal - nagyon remélem, hogy semmilyen módon nem érintkeznek egymással.

Férjem, Lucius Abraxas Malfoy

Az ország egyik legvagyonosabb és legbefolyásosabb embere. Bár a kettő, azt gondolom, némileg összefügg. Sok éven keresztül fülig szerelmes voltam belé - mind a mai napig szeretettel és tisztelettel fordulok felé.

Leányom, Lycoris

Szépsége büszkeséggel tölt el. Első gyermekemként született, kilenc hónappal az esküvőm után. Tizennyolc éves voltam, és nagyon büszke, hogy meg tudtam szülni egy gyermeket. Mindenhová elvittem magammal, hogy megmutassam, hogyan fejlődik, miket tud már. Csodálatosan szép lánnyá cseperedett, az aranyvérű szalonok legkívánatosabb menyasszonyjelöltje. Bája mindenkit magával ragad, habár még csak tizenkét éves. Ám hiába is sündörögnek körülötte a kamaszfiúk, a legapróbb közeledést is hűvös kedvességgel utasítja vissza. Magamat látom benne.

Leányom, Lysandra

Az a gyermekem, akivel a legkevésbé tudok bánni. Egy esztendővel érkezett Lycoris után, s azt kell mondjam, elég sok gondot okozott nekem az évek folyamán. Míg Lycoris egészségtől kicsattanó, csendes gyerek volt, Lysandra ráébresztett, hogy egy csecsemő lehet hasfájós, fogfájós, hányós, bömbölős és nyughatatlan, aki sehol sem érzi igazán jól magát, és mindig valami mást akar. Az évek folyamán hisztijei elmaradoztak, ám helyette megjelent kezelhetetlen mozgékonysága és az illem iránti veleszületett érzéketlensége.

Fiam, Draco

Drága kisfiam, aki öt éve teszi szebbé minden egyes napomat. Fiatal kora ellenére igazán érett. Mindenben az apját utánozza, így sokkal idősebbnek tűnik a koránál. Távolságtartó és parancsoló, de velem igazán gyengéd. Biztos vagyok benne, hogy soha nem fog szégyent hozni a Malfoy névre, és méltó utódja lesz az apjának.

Fiam, Adrian

Legkisebb gyermekem, pelusos, mosolygós pici fiacskám. Igazi kis apróság, még alig egy éves. Mást sem csinál, mint egész álló nap futkározik, nevet, eszik és alszik. Komplett rajongói tábora van, az egész rokonság rajong érte. Egyedül Draco nem kedveli, aki rettenetesen féltékeny, hogy már nem rá irányul a legnagyobb figyelem.

Mottóm

Nem az élet kegyetlen, te vagy gyenge.

Amortentiám

Mandula, zsálya, levendula, citromfű.

Különös jellegzetességem

Gőgös jégkék tekintet, porcelánbőr, mézszőke hajkorona, méregdrága ruhák, tökéletes alak.

Ami megnyugtat

Ha mindenki a közelemben van, aki fontos nekem.

Ami boldoggá tesz

Ha érzem, hogy van eredménye az erőfeszítésemnek.

Ami bosszant

Ha valaki panaszkodik.

Ahol jól érzem magam

Gyönyörű kastélyokban, igényes kúriákban. Mindenhol, ahol arisztokraták vesznek körül.

Hobbim

Mikor megvarrattam a tökéletes ruhát, felöltöztettek, kisminkeltek, megcsinálták a frizurámat és a műkörmeimet, jöhet a legboldogabb rész: hogy férjem oldalán parádézzak, s mindenki a szépségemet csodálja.

Rossz szokásaim

Nincsenek. Megjelenésem és viselkedésem is kifogástalan, hibátlan aranyvérű nő vagyok.

Titkaim

Nincsenek.

Legnagyobb félelmem

Rettegek tőle, hogy a férjem börtönbe kerül, és széthullik a családom. A hírnevünkről nem is beszélve...

Ami nélkül nem tudnék élni

Jólét. Belepusztulnék a szégyenbe, ha nem engedhetnék meg magamnak bármit, amire épp kedvem szottyan, s nem adhatnék meg mindent a gyerekeimnek, amire vágynak.

A családom nekem

Az életem.

Ha én nem lennék

Az anyám talán megszülte volna helyettem azt a fiút, akire mindig is annyira vágyott.

Amit rólam beszélnek

A szalonokban annyi mindent beszélnek, hogy ember legyen a talpán, aki számon tartja. Mindazonáltal úgy gondolom, rólam kevés rossz szó esik. Más a helyzet azonban a mocskosvérűek körében, ahol bizonyára nem örvendek nagy népszerűségnek, ez azonban elégedettséggel tölt el. Gyűlöletük engem igazol.

Amit szeretek magamban

Határozott és felelősségteljes nő vagyok, kész minden felmerülő probléma megoldására. Nem ijedek meg a saját árnyékomtól, kiállok magamért és a családomért. Vannak dolgok, amikben nem kötök kompromisszumot: a családomat és a büszkeségemet érintő ügyekben. Ha veszélyben érzem a gyermekeimet, anyatigrisként támadok.

Amit utálok magamban

Fiatalabb koromban nagyon tudtam sajnálni az embereket. Bármilyen kis problémájuk volt is, én együtt éreztem velük, és próbáltam nekik segíteni. Azóta megtanultam, hogy csak a saját bőrömet mentsem, és azokét, akik igazán közel állnak hozzám.
Elegáns szalonokban élem királynői életemet, s arisztokratikus, gőgös arckifejezés mögé rejtem érzelmeimet, érzéseimet, vágyaimat, félelmeimet, sérelmeimet és emlékeimet. Mára már odáig jutottam, hogy szinte képtelen vagyok kimutatni a bennem zajló folyamatokat. Bezárkóztam, kihűltem. Nem tudok kitárulkozni, és már nem is akarok.
Hiába tudom, hogy az első benyomás gyakran csalfa, mégis az alapján ítélem meg az emberek zömét.
Rosszul élem meg, ha át akarják venni tőlem az irányítást, ilyenkor hajlamos vagyok értelmetlenül is versenyre kelni másokkal. Ha valakivel "szövetséget kötöttem", az illető bármikor számíthat a pártfogásomra, de ellenséget esküdni nem érdemes nekem, mert véresen komolyan veszem azokat a helyzeteket, és nem tudok veszíteni.

Kinézetem

Jégkék szemeimből nem olvasnak könnyen az emberek - csak kifürkészhetetlen, hűvös tekintetet látnak, az arisztokrata gőg enyhe beütésével. Arcomat hosszú világosszőke haj keretezi, amelyből gyönyörű frizurákat csináltatok magamnak minden reggel. Frizurám is úgy tükrözi aktuális hangulatomat, ahogy a ruhadarabjaim, amiket épp viselek. Elegánsan öltözködöm, stílusom letisztult. Legtöbbször fehér vagy fekete ruhákat kombinálok egy-egy élénk színű darabbal és kevés ékszerrel. Ruháim nagy része személyre szabott, hiszen megengedhetem magának, hogy akár csillagászati árakat fizessek egy-egy különleges ruhakölteményért. Férjem igen nagylelkű ember, ha pénzköltésről van szó, így nem kell kétszer kérnem, hogy bármit is kifizessen nekem. S-es méretet hordok - alapból vékony alkatom van, amit a szülések után is megtartottam, habár hónapokig kellett érte éheztetnem magam. Nagyon vigyázok az alakomra, alig eszem valamit.

Múltam

Luciushoz tartozom, mióta csak az eszemet tudom. Még a betűket sem ismertem, de azt már tudtam, hogy az ő felesége leszek. "Ez eleve elrendeltetett" - mondta mindig anyám. Roxfortos éveink alatt rengeteg időt töltöttünk együtt, és láss csodát, egymásba szerettünk. Rajongtam érte, s ő is imádott, éveken keresztül elválaszthatatlanok voltunk. Nem gondoltam volna, de pont az esküvőnket követte három év, amit egymás nélkül kellett töltenünk. Lucius továbbtanult a Plumonbea Mágusakadémián, ahonnan csak a hétvégékre látogathatott haza hozzám. Ezidő alatt született meg két kislányunk, akik többnyire elfeledtették velem, milyen magányos is vagyok szeretett férjem nélkül. Keservesen lassan ugyan, de ez a három év is eltelt, és újabb gyönyörű évek következtek. Családi idillünket egy számomra gyűlöletes személy zavarta meg: a Sötét Nagyúr. A férjem behódolt neki, leste minden parancsát, megalázta magát előtte, kiszolgáltatta magát neki... és nem csak magát, de az egész családját. Azt hiszem, ezt sosem leszek képes megbocsátani neki. Évekig rettegtem, féltenem kellett mindenkit, aki fontos volt számomra, de a félelem akkor kerített csak igazán hatalmába, mikor a Nagyúr elbukott. Aurorok lepték el és forgatták fel az otthonunkat, aztán többízben kihallgattak minket. A férjem olyan összeggel mosta tisztára a nevünket, amekkorát még én sem tudok elképzelni, pedig láttam már igazán sok pénzt egyhelyen. Minden vád alól felmentettek minket, de nem tudtam igazán megnyugodni. Sokan voltak, akik nem tudták elsikálni a tetteiket, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltettek. Közöttük volt a nővérem is. Ettől a pillanattól őrült versenyfutásba kezdtünk az idővel, hogy meghamisítsuk a bizonyítékokat és lefizessük a megfelelő embereket. Két évünkbe telt, hogy megnyerjünk minden bírósági pert, de végül sok hamis alibi és tanú, hazugság, és még annál is több galleon árán megnyertük a pereket. A bebörtönzött halálfalók szabadon engedtettek. Önmagában nem töltött el boldogsággal, hogy ennyi gyilkos újra köztünk jár, de a nővéremet ki kellett szabadítanom. Tartoztam neki ennyivel. Mert a nővérem.

Ha újrakezdhetném

Semmit sem csinálnék máshogy.

Ha egy napig bármit tehetnék

Valószínűleg pont ugyanazt tenném, amit bármikor máskor. Délelőtt, mikor felébredek, elmerülnék egy kád vízben, aztán gyönyörűen felöltöznék, megcsináltatnám a frizurámat, majd leülnék ebédelni, de szinte semmit sem ennék, ezt követően összekészíteném a gyerekeimet, hogy átmenjünk egy rokonhoz a délutáni teára, utána hazajönnénk, ahol a férjem már várna ránk, akivel egy elegáns étteremben vacsoráznánk egy vagon pénzért, bár itt is csak piszkálnám az ételt.

Ha kitörne a háború

Minden percben reszketnék férjem életéért és a családom jövőjéért.

Ha meghalnék

Négy árvát és egy özvegyet hagynék hátra.

Playby: Teresa Palmer