Vérem

Félvér vagyok.

Apum, Myron Wagtail

Zseniális ember, nélküle sehol sem lennék ahhoz képest, ahol most vagyok. A Weird Sisters frontembere, így az egész varázslótársadalom ismeri. Büszke vagyok rá, hogy az ő nevét viselhetem. Olyan felnőtt szeretnék lenni, amilyen ő. Azt csinálja, amit szeret, hihetetlenül sikeres a karrierje és boldog családban él. Kiskoromban nagyon sokat foglalkozott velem, folyton gitározni meg kviddicsezni tanított - meg káromkodni, amiért aztán anyum mindig nagyon mérges volt, mi meg jót nevettünk. Nagyon laza, soha nem tilt meg semmit és nem szid le semmiért. Mióta roxfortos vagyok, jóval kevesebb időt tudunk együtt tölteni, de tudom, hogy bármi is történjen, hozzá bármikor fordulhatok a problémáimmal.

Anyum, Glenda Chittock

A Varázsszem Rádión futó Elbűvölő dallamok című műsor népszerű vezetője. Csodálatos nő, nagyon ragaszkodom hozzá. Gyerekkoromban minden este addig énekelt az ágyam szélén ülve, amíg el nem aludtam. Apumnál egy kicsit szigorúbb, de azért ő is viszonylag laza. Azt hiszem, még csak egyszer láttam igazán mérgesnek: mikor rájött, hogy nem álltam meg a füves ciginél. Akkor tényleg teljesen kikelt magából, és azóta azon sopánkodik, hogy valamit nagyon elfuseráltak a nevelésemben. Apum erre nem igazán vevő: csak megrántja a vállát, és annyit mond, hogy ő is zűrös gyerek volt, és mégsem lett semmi baja.Anyum próbál minél közelebb kerülni hozzám, hogy "segíteni tudjon", ahogy ő fogalmaz. Ezt én amúgy nagyra értékelem, csak nincs szükségem segítségre, mert én így is remekül érzem magam. Egyébként ezt a konfliktust leszámítva vele is harmonikus a kapcsolatom, minden egyes nap levelezünk. Minden más kérdésben nagyon laza - például elég modern és rendhagyó gondolkodásmódra vall, hogy apummal már húsz éve együtt vannak, mégsem házasodtak össze.

Nővérem, Amanda Wagtail

Vagány csaj, nagyon jóban vagyunk. Tizenkilenc éves, három év van közöttünk. Kapcsolatunk egymás végeérhetetlen cukkolásán alapum, amit mindketten rettentően élvezünk. Talán furcsa egy nővér-öccs kapcsolatban, de párhavonta leülünk komolyan lelkizni, ami mindkettőnknek nagyon jót tesz. Tényleg mindent meg tudunk beszélni egymással, nincsenek köztünk tabuk. Még arról is tudok, ha épp a késő menstruációja miatt aggódik. Szóval nagyon imádjuk egymást és szuper tesók vagyunk.

Mottóm

Ha valaki utál, legalább szolgáltass neki okot.

Amortentiám

A henna és a fenyőgyanta illata.

Különös jellegzetességem

A tetoválásaim meglehetősen jellegzetesek. Sokan túl vadnak találják őket, de csak túldramatizálják a helyzetet.

Ami megnyugtat

Ha anyukám énekel nekem. Jó, ez így nagyon gázul hangzik meg minden, de ez az igazság. Pólyáskorom óta mindig így nyugtatott meg.

Ami boldoggá tesz

Ó, egész sok minden. A zenélés. A haverok. A csajok. A piák. A drogok. De ne hidd hogy folyton lövöm magam, nem kell túldramatizálni a helyzetet.

Ami bosszant

Azok a seggnyalók, akik azért akarnak barátkozni velem, mert híresek a szüleim és/vagy menőarcnak tartanak. Rövid úton rádöbbentem őket, hogy rossz ajtón kopogtatnak.

Ahol jól érzem magam

Családi körben és a színpadon.

Hobbim

A zenélés, minden mennyiségben.

Rossz szokásaim

Azt mondják, irdatlanul bunkó vagyok. Szerintem csak túl őszinte. Mindenesetre jópáran visszafordulnak, ha meglátnak a folyosó végén. Túldramatizálják a helyzetet.

Titkaim

Szerintem kevesen tudják, milyen fontos nekem a családom. Pedig nem titok.

Legnagyobb félelmem

Hogy egy kacsa megfigyelése alatt állok. Bevetted? Szar vagy!

Ami nélkül nem tudnék élni

A családom nélkül és zene nélkül. De ne dramatizáljuk túl a helyzetet, azért az ember sok veszteséget kibír.

A családom nekem

Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Egy stabil hátteret ad.

Ha én nem lennék

Szegény nővérkém egyke lenne, és nélkülöznie kéne egy ilyen csodálatos testvért, mint amilyen én vagyok.

Amit rólam beszélnek

Beugratós kérdés?

Amit szeretek magamban

Mindent, amit mások utálnak bennem. A lazaságomat, a magabiztosságomat, az őszinteségemet, az önfejűségemet, a csökönyösségemet.

Amit utálok magamban

Hogy csak nagyon nyújtózkodva vagyok 180 centi. És nem, nem fogom pontosan kimondani, mennyi vagyok. Mindegy, azért komplexusaim nincsenek, és még különben is nőhetek egy csomót.

Kinézetem

A hajszínemet anyumtól örököltem: ébenfekete, ahogy ő nevezi. Én csak feketének látom, de gyanítom, hogy a kettő ugyanaz. A magasságom is tőle örököltem, csak akkor vagyok 180 centi, ha nagyon kihúzom magam. Igen, anyum igazi dívaalkat, 176 centi, de azért valljuk be, ez csak nőknél számít magasnak. Aztán anyumtól van még a szemem, a bőrszínem, igazából mindenem anyumtól van. Nem, az arcformám például apumé. Meg a testfelépítésem is. Szép is lenne, ha olyan testem lenne, mint az anyámnak! Fiúnak születtem, kikérem magamnak. Ja, és a kinézetem kapcsán meg kell említenem még a tetoválásaimat is, habár azokat nem örököltem senkitől.

Múltam

Jaj hagyj már! A szüleim összedugtak, anyum megszült, megtanultam járni, elkezdtem beszélni, nőttem jópár évet, megérkeztem a Roxfortba, beosztott a Süveg, megalapítottuk a Metamorfot. Mégis kit érdekel?

Ha újrakezdhetném

Neeeeeem...

Ha egy napig bármit tehetnék

Megdönteném az energiamegmaradás törvényét.

Ha kitörne a háború

Talán otthagynám a Roxfortot. A családommal akarnám tölteni azt utolsó napjaimat. Biztos vagyok benne, hogy meghalnék a háborúban.

Ha meghalnék

Az a háborúban történne. Sosem tudtam vigyázni magamra.

Playby: Ash Stymest