Robin és Patrick

Kedd Május 19, 2015 1:35 pm

Robin & Patrick

Éreztem, mennyire nevetségesen festhetek ezen a helyen a testalkatomat nézve és hogy férfiember voltam. Ha külső szemmel néztem volna magam, egyértelműen fetisisztára vagy gyerekrabló pedofilra gondoltam volna. De nem láttam magam külső szemmel és így nem is tudtam azt mondani, hogy tényleg úgy festek. Pedig így volt...
Szóval, egy játékboltban voltam és ott válogattam, hatalmas beleéléssel és nagy gonddal. A nővérem legkisebb fiának közelgett a születésnapja, én pedig elhatároztam, hogy idén tőlem kapja a legmenőbb ajándékot. Pontosabban idén is. Valahogy mindig, minden évben sikerült elérnem, hogy a fiúk az én ajándékomnak örüljenek a legjobban. Hát igen, imádták Patrick bácsikájukat, ahogy én is odáig voltam értük.
Egy furcsa játékot forgattam a kezemben, be sem tudtam azonosítani, hogy mi az. Ennek ellenére próbáltam kitalálni, hogy vajon tetszeni fog-e neki vagy sem. Nehéz dolog gyerekeknek ajándékot venni...

Kedd Május 19, 2015 2:12 pm

Patrick&Robin

Közeledett Gracie születésnapja, és ugyan már 11 éves volt, de a plüssállatokért és hasonlókért még mindig rajongott. Elhatároztam, hogy megveszem neki azt a plüss zsiráfot, amit legutóbb láttam a kirakatban. A zsiráfnak hatalmas, tornacipős lábai voltak és egy csíkos nadrágja, a hátulján zsebbel; egyszóval nagyon aranyosan festett. A sorok között tébláboltam, sehol sem találtam azt a szegény zsiráfot, pedig már szinte minden részleget átkutattam a boltban.
Éppen egy halomnyi fogasfrizbi és beszélő játékthesztrál mellett haladtam el, mikor megpillantottam régi ház-és fészektársamat, Patricket. Miközben a thesztrálok azt kiabálták utánam, hogy „Starsong éhes” (emellé valami borzasztóan félreérhető hangot produkáltak) és „Szellőcske szeret téged”, elindultam Patrick irányába. Nagyon régóta nem találkoztunk, legfeljebb a Minisztérium egyik folyosóján köszöntünk egymásra, de azt nem is igazán nevezném találkozásnak.
- Szia Pat – üdvözöltem, mikor már elég közel értem hozzá. Nem akartam a sor másik végéről ráordítani, távol állt tőlem ez a hangoskodás. - Kinek lesz az a... dolog?
Még én sem tudtam beazonosítani a játékot, pedig elég sok gyakorlatom volt benne, hála Gracie-nek és a gyerekeknek, akikkel a munkám során találkoztam. De ilyen fura cuccal még életemben nem láttam.

Kedd Május 19, 2015 8:11 pm

Robin & Patrick

Kíváncsian forgattam azt az izét a kezeim között. Meg akartam fejteni, hogy mi ez, mire jó és hogyan működik. Ki tudja, még a végén valami nagyon rosszat vennék a gyereknek, ami nem lenne túl... jó ötlet. Egyszer már majdnem előfordult, hogy egy nem éppen kiskorú kezébe való "ajándékot" néztem ki a fiúknak, annyi volt a szerencsém, hogy a nővérem elkísért és akkor is ott állt melettem. Azonnal kiszedte a... hát azt a kezemből. Mentségemre legyen, hogy mugli üzlet volt és nem is olyan régen történt a dolog. Kisgyerekként a mugli cuccok természetesek voltak számomra, de mostanra már teljesen beleszoktam a varázslók világába és itt mozogtam igazán otthonosan. Nem meglepő, hogy furcsák lettek számomra a mugli ajándékok és gyerekjátékok.
A nevem hallatára felkaptam a fejem és oldalra pillantottam, a hang irányába. Vidáman elmosolyodtam, amikor megláttam Robint, mindig örültem az ismerős arcoknak.
- Szia! Az unokaöcsémnek veszem, most lesz valamikor a születésnapja. Fogalmam sincsen, minek örülne egy nyolcéves fiú... Azt meg végképp nem tudom, hogy ez micsoda.
Ekkor valami nagyon rosszat csinálhattam azzal a szerencsétlen valamivel, ugyanis elkezdett csattogni és az ujjamat is majdnem bekapta. Ijedtemben kis híján elhajítottam valamerre.

Kedd Május 19, 2015 9:23 pm

Patrick&Robin

Nem voltunk amolyan legjobb barátok Patrickkel, de mindig is kedveltük egymást. A diákéveim alatt nem én voltam az iskola legnépszerűbb diákja, sőt, ami azt illeti, elég nehezen illeszkedtem be és sokat bántottak. De Patrick sosem volt velem ellenséges, sőt, idővel határozottan megkedveltük egymást, különösen a Plumonbea-n. Rendes embernek tartottam, sajnáltam, ami pár éve vele történt. Sajnos általában a hozzá hasonló rendes emberekkel történnek a legnagyobb tragédiák…
- Attól függ, milyen nyolcéves fiú. Bár én a helyedben ilyet nem ve… – A mondatot már nem fejezhettem be, ugyanis az a játék „megtámadta” Patricket. Rémülten hőköltem hátra és csak reménykedni mertem benne, hogy nem harapja le az ujját. Hogy lehet ilyen szörnyszülötteket gyerekjátékként árulni? - Ne mozdulj, leszedem rólad!
Előkaptam a varázspálcámat és megpróbáltam pontosan célozva elrepíteni azt a vackot. Kicsit elvétettem, így a játék ívesen átszelte a boltot és egy fésülhető babák között válogató nő hátán landolt. Ezt nem éppen így terveztem… Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy odamegyek hozzá és hosszasan az elnézéséért esedezem, de szinte azonnal beláttam, hogy ebből feltehetően valami érthetetlen makogás születne. Anélkül is éppen eléggé zavarban voltam, hogy odamentem volna szegény nőhöz. Egyetlen szerencsém, hogy az agresszív játék nem harapta meg őt is.
- Szerintem inkább nézzünk körbe valahol máshol…

Csüt. Május 21, 2015 2:28 pm

Robin & Patrick

Azt hiszem, soha nem éltem még át ilyen sokkoló eseményt. Vagyis nem maga a dolog sokkolt le, sokkal inkább az, hogy ez egy játékboltban történt. Nem mintha az ujjaimnak bármi baja esett volna, ahhoz teljesen ártalmatlanok voltak ezek a játékok. Nem véletlenül, elvégre gyerekeknek találták ki. Ennek ellenére roppant rémisztőnek találtam, nem mellesleg nagyon zavarban voltam, amiért ilyen jelenetet rendeztünk le egy ártatlan játékboltban. Ha eddig nem néztek rám furcsán az emberek, most már fognak.
A nő nem vette észre, hogy eltalálta egy pszichopata játék, vagy ha mégis, akkor sem igazán törődött vele. Ellenben, amikor körbenéztem, hogy hányan látták a történteket, kiszúrtam egy kissrácot, aki nagyon jóízűen nevetett, és egyértelműen rajtunk. Azért megnyugtatott, hogy csak egy gyerek volt és az is, hogy nagyon szórakoztatta a mutatványunk.
- Látod, ez egy nagyon jó ötlet... -bólogattam komoly arccal Robin ajánlatára. -Még mielőtt kivágnak minket innen. -Más egész biztosan hozzátette volna, hogy "mint macskát szarni", de én nem mondtam ilyet. Ami azt illeti, soha nem káromkodtam, nálam a legdurvább szó a francba volt, és arra is megvolt mindig az indokom. Érthető, hogy miért hívnak mindig cserkészfiúnak. De nem tagadom le és nem is veszem a szívemre.
- Te hogyhogy ilyen helyen vagy? -kérdeztem, miközben suttyomban kifelé oldalogtunk a boltból. Nem sokat hallottam Robinról, vele sem igazán beszéltem az utóbbi időben. Itt-ott emlegették, hogy örökbefogadott egy kislányt, de soha nem figyeltem rá annyira, így most sem jutott az eszembe, hogy talán ez a helyzet.

Pént. Május 22, 2015 2:21 pm

Patrick&Robin

Elsompolyogtunk a harapós játékoktól és kiabáló-nyögdécselő bébithesztráloktól. Magamban hálát adtam, amiért a nő nem esett nekünk a merényletért, amit valójában nem is szándékosan követtünk el.
- Nem tenne jót egyikünk hírnevének sem. – Mindkettőnket jófiúknak könyveltek el az ismerőseink, de talán elsősorban Patricket. Világ életemben csendes, gátlásos gyerek voltam, de én Patrickkel ellentétben diákéveim alatt nem mondhattam el magamról, hogy megúsztam az iskolát mindenféle büntetés és elbeszélgetés nélkül. Félreértés ne essék, nem voltam rossz gyerek, sem tiszteletlen, ilyen téren egyetlen panasz sem érkezhetett rám, azonban nem volt nehéz belerángatni akármilyen zűrös ügybe és igencsak hajlamos voltam a mély depresszióra. Akkoriban sok mindent kipróbáltam, amire most már nem voltam büszke, de akkor, kamaszfiúként sok problémám úgy felerősödött, hogy különböző külső segítségeket kerestem. Azonban mire eljutottam a Plumonbea-ig, rájöttem, hogy amennyiben kezdeni akarok valamit az életemmel, akkor nagyon gyorsan meg kell szabadulnom mindentől, ami kettévághatná a még el sem kezdődött karrieremet. Ez a céltudatosság és néhány barát rángattak ki a gödörből, és azóta gondosan ügyeltem arra, hogy még az ivászatot se vigyem túlzásba. Nem azt mondom, hogy szilveszterkor szénvasmentes vizet iszogattam egy kávézóban, de görcsösen ügyeltem a határokra. Az olyan túlérzékeny embereknek, mint én, jobb vigyázni magukra – ezt az akadémián hamar megjegyeztem. - A kislányomnak… mármint a nevelt lányomnak néztem szülinapi ajándékot. Még a múltkor kiszúrtam a kirakatban egy nagyon vicces plüss zsiráfot, de egyszerűen nem találom sehol Pedig biztos nagyon tetszene Gracie-nek.

.

Pént. Május 22, 2015 3:44 pm

Robin & Patrick

Az én hírnevemnek valóban nem tett volna jót, de azt hiszem, az övének sem. De jól mondta, én tényleg tipikus jófiú voltam, egy kis cserkész. Ellenben vele. Azért örültem neki, hogy végül sikerült teljesen jó útra térnie és letennie a rossz szokásairól. Talán ez volt az oka annak, hogy az akadémián már olyan jóban voltunk, talán még barátoknak is nevezhettem magunkat, még ha nem is túl közelieknek. Az embernek mindig jól jön, ha sok jó kapcsolatra tett szert korábban. Azért értelemszerűen nem ez volt a legfőbb oka annak, hogy szinte mindenkivel, akivel tudtam, barátságos és nyitott voltam.
- Tényleg, gondolhattam volna -csaptam a homlokomra. -Hallottam már róla, hogy magadhoz vettél egy kislányt, de még sosem tudtam nálad rákérdezni. De ezek szerint igaz. Nem mintha kételkedtem volna benne vagy ilyesmi, csak gondoltam, akkor lehetek biztos benne, ha téged kérdezlek. De mindketten pont eleget dolgozunk ahhoz, hogy ne tudjunk valami sokat beszélni a másikkal.
Elgondolkodtam azon a zsiráfon, amit emlegetett. Rengeteg kitömött állat mellett mentem el, de egyik sem tűnt olyan zsiráfosnak. Igaz, alig néhányat tudtam csak felismerni, hogy mit ábrázol. Nem tudom, milyen szert szednek azok, akik ilyen játéokat gyártanak le, de azt hiszem, rájuk férne egy kis segítség.
- Nem tudom, én nem találkoztam zsiráffal. A másik oldalon láttam plüssállatokat, de hogy azok között most volt-e zsiráf vagy sem... Nem igazán tudtam megállapítani, melyik micsoda.

Hétf. Május 25, 2015 2:45 pm

Patrick&Robin

Mikor magamhoz vettem Grace-t, elég sokan kétkedve fogadták a hírt az ismerőseim és munkatársaim közül. Persze, nem volt túl mindennapos, hogy egy szingli férfi örökbe fogad egy kisgyereket minden előzmény nélkül. Nem is vártam el senkitől, hogy megértse.
- Igen, örökbe fogadtam egy kislányt pár éve. Tudom, elég hihetetlenül hangzik, de tényleg így van. Most tizenegy éves és egyszerűen rajong a plüssállatokért. Alig merek vele bemenni egy játékboltba, mert utána órákig sem szabadulunk onnan - mosolyodtam el. Talán ebben az is közrejátszott, hogy nem voltam vele elég határozott. De hát csak nem vonszolhattam ki erőszakkal egy boltból. Igaz, elég gyakran lehet ilyen ideges szülőket látni, mikor egy-egy problémásabb gyerekkel mennek vásárolni. Ilyenkor nem tudtam, hogy a kisgyereket vagy az anyját-apját sajnáljam jobban. Én sosem mertem volna ilyen hisztiket lecsapni, bár az is igaz, hogy soha, senki nem vitt játékboltba. Se. - Igen, elég nehéz felismerni őket. Gracie már kioktatott párszor, hogy a medvéknek kicsi, kerek fülük van és onnan lehet felismerni őket, a kutyáknak lóg a fülük, a macskáknak pedig mindig van bajsza. De néha még így sem tudok különbséget tenni közöttük. Ezt a zsiráfot viszont egész könnyen fel lehet ismerni, hosszú nyaka van és nagy tornacipője, meg zsebes ruhája. Remélem, maradt még belőle, Grace imádja az ilyen furcsa szerzeteket.
Próbáltam nagyon érthetően körülírni a keresett zsiráfot, hátha végül közösen rábukkanunk. Csak nem mehetek haza üres kézzel vagy valami sablonos ajándékkal...

[/color]

Szomb. Május 30, 2015 4:27 pm

Robin & Patrick

Csendben hallgattam a beszámolóját a kislányról és a plüssállatokról. Én nem értettem ennyire hozzájuk, sőt, azzal, amit mondott, csak még jobban összezavart. Miért ne lehetne mondjuk egy plüssegérnek vagy egy plüsskutyának bajsza? Szerintem teljesen rendben volt az is. Ehelyett össze-vissza gyártják a mindenféle felismerhetetlen izéket. A zsiráf hirtelen beugrott. Láttam ehhez hasonlókat, csak éppen fogalmam sem volt, hogy az egy zsiráfot ábrázol. Hülye voltam én ehhez.
- Valami hasonlót mintha láttam volna arra hátrafelé -böktem az ujjammal az üzlet leghátsó részlege felé. -Nem tudom, hogy te pont arra gondoltál-e, de szerintem érdemes lenne ott próbálkoznod. Én meg keresek egy másik boltot, ahol találhatok is valamit egy nyolcéves kisfiúnak... -Lehetetlennek láttam, hogy ezt itt megvalósítsam. A játékok vagy unalmasak, vagy agresszívak, vagy csak szimplán rémisztőek voltak. Még nekem is. Úgyhogy máshol akartam szerencsét próbálni. Idén is nekem kell vennem a legjobb ajándékot.

Ajánlott tartalom

» Tom & Patrick
» Patrick & Norman
» Patrick Rawlins
» Robin Blackburn
» Robin & Josh

Robin és Patrick

Robin és Patrick

Similar topics

Similar topics