Egy boszorkány vagyok, aki apuci szeme fénye. Tudom, hogy az vagyok van mikor kihasználom, de ilyenkor mikor itt vagyok nem tudom. Szeret engem és én is szeretem őt. Az első olyan hétvége mikor kiszabadulok az iskolából és végig sétálhatok az utcán. Valami igazán jó helyre szívesen beülnék, de hogy hova és kivel azt nem döntöttem el lehet Sallyt megkeresem és vele megyek, vagy valamelyik sráccal az évfolyamból. Ott van egy csomó érdektelen srác. Nem mind érdektelen, de akkor is. Mit csináljak? Unatkozom és ha unatkozom valamivel fel kell engem dobni. Hirtelen megfordulok és vissza felé kezdek elsétálni. Elhatározottam hogy az első idegent, aki utamba sodor a sors leállok vele beszélgetni és talán még meg hívom egy italra is. Legyen az gyerek, felnőtt férfi nő jó vagy rossz. Mindegy az első idegen akivel még egy szót se beszéltem. Egy szót se tudok róla én.
Öt perce sétálok ez alatt össze futottam Angelinaval és a kviddics csapattal is és egy hatod éves mardekáros sráccal akivel már párszor beszédbe elelegyedtem. Mind ismerős volt, de én egy ismeretlennel fogok beszélgetni. Előttem meg is jelen az első ismeretlen ember. Hogy is szólítsak meg úgy egy embert hogy nem ismerem és csak úgy beszélgetni akarok. A legjobb talán az, hogyha véletlenül találkozunk össze. Egy véletlennek tűnő össze koccanás, hogy hahó élek és hahó itt vagyok a világban. Vagy egyszerűen köszönök neki, mintha ezer éve ismerném őt.  Már meg is jelent előttem egy beszélgetés és egy szitu igaz csak egy elképzelt szitu, de vicces. A valósságban is vicces az, amit most elképzeltem, vagy másképp történne meg az.
Közeledtem a férfihoz és egyszerűen mosolyra derülten rá köszöntem.
- Szia, olyan rég találkoztunk. Mesélj, mi van veled.- Figyeltem a férfi interakcióit. Mit szól hozzá? Mit gondolhat rólam? Hisz sosem hallott rólam és én sem tudok, róla semmit.  Bolondnak tart vagy talán mást gondol? Mi játszódhat le benne. Pimasz vagyok, hogy letegeztem, mivel tőlem korban sokkal távolabb áll az idegen.

Teresa és Caspar