Majdnem két hete mozdultam ki utoljára otthonról. Nem volt rá szükség, hogy elhagyjam a lakásomat és az üzletet. Anthony otthon volt a hétvégén, így elintézte helyettem a vásárlást is, nem kellett foglalkoznom ezzel is. Elvonulhattam egyedül a szobámba, ahogyan azt tenni is akartam. Nem beszéltünk sokat a fiammal, legfeljebb egy-két szót, azt is csupán péntek délután, amikor szólt, hogy megérkezett. Utána semmi, még a folyosón sem jártam, hogy találkozhattunk volna. Ebben semmi újdonság nem volt, a napjaim többnyire így teltek, ha volt itt valaki, ha nem. Egyáltalán nem éreztem rosszul magam ilyen kicsinyes dolgok miatt, mint hogy nem foglalkoztam a gyerekemmel. Tizenkilenc éves, lassan húsz lesz, már javában felnőtt. Tud ő gondoskodni magáról. Ebben az esetben rólam is, hogy ő volt az, aki az élelmiszert vette. De persze ez sem tartott ki egy hétnél tovább, nem meglepő módon. Amikor két nap folyamatos bezártság után végre hajlandó voltam elhagyni a szobámat, hogy egyek valamit, rá kellett döbbenjek, hogy nincs mit. Még a megmaradt ételnek a nagyrésze is romlott volt. Arra az időre, amíg elmentem, bezártam az üzletet. Ha valakinek sürgős a dolga, az találhat máshol is könyvesboltot, aki pedig mindenáron nálam szeretne vásárolni, az tud várni egy keveset. Amikor visszaértem, senki nem állt az ajtóban, türelmetlenül toporogva, hogy beengedjem és vásárolhasson végre. Újra kinyitottam, odabent, az emeleti konyhában mindent kipakoltam, majd visszamentem a földszintre, hogy ott várjam a vásárlókat.
Minerva McGalagony
Vér : félvér Kor : 60 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Roxfort igazgató-helyettes, Griffendél házvezető tanár, átváltoztatástan professzor, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : ICP Oldal : világos Családi állapot : özvegy Karakterlap : Tanárnő
Kedd Jún. 30, 2015 7:01 pm
Byron McLaggen X Minerva McGalagony
Az Abszol úton igyekeztem így szeptember közepén beszerezni mindazt, amit tanévkezdés előtt valamiért nem sikerült. Ennek okán léptem be a könyvesboltba is. - Jó napot! - köszöntem Byron McLagennek. Ugyan sokakat jól ismertem a Roxfortból, ő nem tartozott közéjük, hisz kevesebb, mint húsz év választ el minket egymástól, a fiát ellenben már tanítottam. A pulthoz léptem. - Az átváltoztatástanról kezdőknek című Emeric Ripsropsky könyv új átdolgozott kiadását szeretném megvenni. - Már évtizedek óta ebből a könyvből tanítottam az alsóbbéveseket. A jó ég tudja, miért kell párévente újra és újra átdolgozni egy ilyen időtálló könyvet, miközben kiadásonként legfeljebb ha két új lecke kerül beléjük, azok is részletekben elvesző, jelentéktelen újítások. Ennek ellenére szerettem volna, hogy hajszálra ugyanolyan könyvem legyen, mint a diákoknak, így elkerülhetjük a félreértéseket, ami nem csak az én érdekem, de az övék is.
Levettem a polcról egy könyvet, csak magamnak, hogy beleolvassak kicsit. Azzal a kezemben álltam a pultnak dőlve, amikor hallottam az ajtó nyitódását. Felpillantottam és lassan leraktam a kezemből a mellesleg teljesen élvezhetetlen ismeretterjesztő kötetet. Nem tudom felfogni, hogy aki nem tud írni az miért erőlteti? De sajnos ezeket is el kellett adnom. Nem hiszem, hogy menne az üzlet, ha csak azok a könyvek kerülnének fel a polcokra, amik nekem tetszenek. Persze ezzel nem arra akarok utalni, hogy szinte nem is olvasom mások könyveit, bőven elférnének azok is itt a polcokon, de nem hiszem, hogy mindenkinek ugyanolyan lenne az ízlése, mint amilyen az enyém is. - Jó napot, professzorasszony -biccentettem. Nem volt nehéz felismernem őt, sokszor esett meg, hogy probléma akadt a fiammal és behívtak a Roxfortba. Az igazgatóhelyettesnek pedig ott a helye ilyenkor. Persze mindig a legindokolatlanabb esetekben kerültem én is a képbe, hogy márpedig most azonnal menjek be. Azok alapján, amiket itt-ott Anthonytól hallottam, voltak sokkal súlyosabb kihágásai is. Valószínűleg azokról a tanári kar nem is tudott. -Nem vagyok benne biztos, hogy van még belőle, ami az évkezdés előttről megmaradt, azt is elvitték már. De megnézem önnek. Ellöktem magam a pulttól és hátramentem ahhoz a polchoz, ahová a tankönyveket pakoltam. Általában egyből meg tudtam mondani, hogy mi hol van, de a jelenlegi alkalmazottam (mert alkalmazottra szükség van, ha az ember naphosszat csak ír) állandóan rossz helyre rakott mindent.
Minerva McGalagony
Vér : félvér Kor : 60 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Roxfort igazgató-helyettes, Griffendél házvezető tanár, átváltoztatástan professzor, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : ICP Oldal : világos Családi állapot : özvegy Karakterlap : Tanárnő
Szomb. Júl. 04, 2015 6:26 pm
Byron McLaggen X Minerva McGalagony
Bizony korábban nem csak a könyvesboltban volt szerencsénk találkozni, hanem a Roxfort falai között is, mikor rendszeresen tájékoztattuk fia súlyos kihágásairól. Ilyen esetben eleinte csak levelet írtunk neki, hogy tisztában legyen a dolgok állásával, s próbáljon hatni a fiára, de ahogy teltek az évek, egy idő után ezt már kevésnek éreztük. Reméltük, hatékonyabb lesz, ha személyesen beszéljük meg vele a problémákat, de meglehetősen hanyag és érdektelen szülői magatartást tapasztaltunk részéről. - Köszönöm - válaszoltam. Türelmesen vártam, amíg hátrament a polcok közé, hogy megnézze, van-e még megmaradt példány a műből. Helytelennek találnám és rosszallanám, ha egy könyvesbolt nem lenne bőségesen felszerelve a Roxfortban használatos tankönyvekből, de valahol mégis megértem, hogy nem akar beraktározni egy olyan szakkönyvből, amit egy-két év múlva úgyis újra kiadnak, hiszen akkor minden régi példány a nyakán maradna. Azért reméltem, hogy még talál legalább egy darabot. Még évekkel ezelőtt olvastam két könyvét, de hogy őszinte legyek, nem voltam tőlük elragadtatva. Nem állítom, hogy nem érdemlik meg, hogy népszerűek legyenek, de a stílusukkal nem tudtam azonosulni.
Soha nem állítottam, hogy jó szülő lennék, messze nem tartottam magam annak. Ezt pedig nem is tagadtam, álszent lett volna tőlem, ha Anthony jó apjának mondom magam. De nem tettem, természetesen, ahogy nem is próbálkoztam jobb irányba fordítani az életemnek ezt a részét. Mindenki tisztában volt vele, még maga a fiam is, hogy a család nekem csupán másodlagos, rosszabb esetben harmadlagos tényező a fontossági listán. Szerettem Anthonyt, szerettem az öcsémet is, de ezt soha nem mondtam ki, mutattam ki vagy bizonyítottam be. Ha nem tudják anélkül is, az nem az én problémám. - Szerencséje van -szóltam előre hátulról a polcoktól. -Még van kettő példányunk. Félretegyem önnek az egyiket? Szükség esetére, ha később kellene. Mindkét könyvet levettem a polcról és odavittem őket a professzorasszonyhoz, letéve mindkettőt a pultra. Kérdőn néztem rá, választ várva a kérdésemre és hogy adhatok-e egy másik könyvet is emellé. Örültem volna neki, ha tudom, hogy olvasta valamelyik könyvemet. Annak pedig, hogy nem tetszettek neki, legalább ugyanannyira. Nekem nem volt fontos, hogy mindenki egytől egyig odáig legyen az írásaimért és azonosulni tudjon az én gondolataimmal, stílusommal, véleményemmel. Sőt, ha valaki odaállt elém és kijelentette, hogy nem ért velem egyet, majd ezt még részletesen ki is fejtette, megköszöntem neki. Ez azt bizonyította, hogy vannak önálló gondolatai (általában, jó esetben) és képes ezeket véleménnyé formálni. Ha már ennyit elérek, még úgy, hogy a könyvemre a visszajelzés egyértelműen negatív is, én már jól érzem magam.
Kezdőlap 
