Nem volt szokásom izgulni vagy idegeskedni a rendezvényeimen. Tudtam, hogy minden a lehető legpontosabban le van szervezve, és rendszerint bizakodva tekintettem az események elébe. Ha fel is merül valami problüma, az több mint természetes. Egy ilyen volumenű rendezvény nem futhat le gubancok nélkül, ezzel már tökéletesen tisztában voltam, és éppen ezért voltam ennyire nyugodt. Természetesen jóval a kapunyitás előtt érkeztem, hogy minden utolsó pillanatban felmerülő gikszert orvosolni tudjak.
Ahogy eddig is minden évben tettem, idén is elvegyültem a látogatók közé, kommunikáltam velük, útbaigazítottam őket, egyszóval igyekeztem kapcsolatot teremteni velük.
Még igencsak korán volt, az igazi tömeg majd délelőtt tíz körül fog megérkezni, vagy még annál is később. Az emberek nem szeretnek korán kelni. Úgy láttam, minden rendben van, sehol nincs rám égető szükség, így a pályázatomat hirdető és koordináló standnál ültem le. Szerettem volna itt is minél több időt tölteni, hogy nagyjából felmérjem, az általam elképzelt célközösség megegyezik-e a valósággal.
Egy kamasz fiú lépett oda a standhoz, és elvett egy tollat, hogy kitöltse a pályázatot. Ismerősnek tűnt, de először nem ugrott be, honnan. Láthatóan nem vett észre, a gondolataiba volt merülve. A legkevésbé sem vettem magamra a dolgot. Figyeltem, ahogy elmélyülten ír, aztán megindul felém a papírral. Mikor rámpillantott, a szemében megvillant a felismerés, és úgy tűnt, zavarba jött. Ebben a pillanatban nekem is eszembe jutott, honnan volt ismerős. Nagy ritkán megfordulok a Roxfort kviddicsmeccsein, és ott láttam játszani. A Griffendál kapitánya. - Szia - vettem át tőle a pályázati lapját mosolyogva. - Hogy áll a Griffendél, nyerni fogtok? - kérdeztem lazán, barátságosan. Sejtettem, hogy igencsak meg fog lepődni, amiért tudom, ki ő. Én ilyen voltam, megjegyeztem az embereket, és szerettem kommunikálni velük.

Megmosolyogtatott a hirtelen lelkesedése. - Nagyon helyes hozzáállás. Ha a csapatod összes tagja így gondolkodik, sikeres szezonnak néztek elébe. - Rápillantottam a jelentkezési lapjára, hogy megtudjam a nevét. Arra már nem emlékeztem, a névmemóriám messze az arcmemóriám mögött kullogott. - Köszönöm, Eliot - mosolyogtam rá, és leraktam magam elé a papírt. Ám ahogy le akartam helyezni az asztalra, az egyik sarkát felfújta a szél, és megláttam, hogy a lap másik fele üres, miközben azon is kellett volna lennie még négy kérdésnek és az aláírás helyének. - Ó a manóba! - A többi jelentkezési laphoz nyúltam, hogy ellenőrizzem őket: mindnek csak az egyik oldalán volt szöveg. Tessék, elkiabáltam, hogy nem merültek fel problémák. - Várj, az adminisztrációs kolégák rosszul másolták át a jelentkezési lapot - szóltam neki, miközben előhúztam a pultból egy papírdobozt, és lázasan turkálni kezdtem benne. - Mind a két oldalon kéne legyen szöveg. Várj egy kicsit, mindjárt találok egy duplaoldalas másolatot, egy perc... Itt is van! - Húztam elő egy kétoldalas példányt. Rákoppintottam a pálcámmal, mire osztódni kezdett, és egy pár másodpercen belül már egy egész halomnyi ugyanolyan lap tornyosult az asztalon. Egy újabb koppintásomra a legfelsőn megjelent mindaz, amit Eliot írt a saját papírjára. - Ne haragudj, te vagy az első, és most vettem észre a hibát - magyaráztam. - A másik oldalt ia ki kéne tölteni. - Átnyújtottam neki a papírt egy Nimbus Co feliratú reklámtollal együtt. - A jövődet érintő elképzeléseidről kéne írni, és hogy milyen céljaid vannak a kviddiccsel.

- Azt írd, amit érzel - válaszoltam egyszerűen. -  Nem hátrány, ha azt írod, hogy nem tudod. Viszont jó, ha meg is indoklod, hogy miért nem vagy benne biztos. Tovább akarsz tanulni? - érdeklődtem. A továbbtanulás sokakat elbizonytalanít a sportkarrierjükkel kapcsolatban. Mindenki döntéshelyzetnek érzi, pedig nem feltétlenül az. Én is elvégeztem a Plumonbea-t, és csak utána léptem be az első osztályú sportolók körébe. Ez szerencsére nem egy olyan sport, amit huszonöt évesen abba kell hagyni. Én azt mondanám, hogy aki maradéktalanul jó egészségnek örvend, negyven éves koráig bent tud maradni az élvonalban. Én jóval korábban kiléptem, de ez más kérdés. - Csak legyél őszinte. Az egy dolog, hogy hozzám az vagy-e, de magaddal szemben mindenképp legyél az. Ne szégyelld, ha néha elbizonytalanodsz vagy kételkedsz magadban. Attól, hogy sportolsz, lehetnek más céljaid is az életben. - Nem az volt a célom, hogy messzemenő életbölcsességeket töltsek a fejébe, csak beszélgettem.